Sándor Szilárd: Romok, igazi menedék

2013. 07. 05.	Romok, igazi menedék	Sándor Szilárd
A fenti szavak egy színdarabnak a címe is. Kattintson rá, kedves és tisztelt olvasó, az előző mondat aláhúzott, kék színű szavára. Remélem megtette. Bízok abban, hogy ráklikkelt az említett szóra, különben nem sokat fog érteni abból, amit ezután fogok írni. Ha megtette, de ennek ellenére sem érti a sorokat, akkor az lehet az én hibám is, de lehet az Ön hibája is. Talán. Ha nem értene semmit az olvasó az írásból és ennek ellenére mégis tovább olvassa akkor az időpocséklás és rablás, s mint ilyen: bűn. Az író bűne, hogy miért nem ír érthetőbben vagy az olvasó bűne, ha nem érti, és mégis tovább olvassa. Mért olvasná, ha nem érti, vagy ha mégis, akkor jó, ha elgondolkozik, hogy az írással, vagy vele van baj. Az időrablásról talán megegyezhetünk, hogy az bűn, és aminek van valami köze a hibázáshoz is. A hiba viszont még nem feltétlenül bűn. A bűn romokba dönti azt, ami azelőtt teljes volt. Bár feltételezhetjük, hogy a teljesség nem hiba, de a hibának is van teljessége. Mindezek mellett jó, ha a romokból összerak valamit az ember ahhoz, hogy menedéket találjon és igaz menedéket. Az írás, az olvasás, a beszéd is talán lehet igaz menedék. Igen, talán a beszéd is. Nos, én miután megnéztem a fent nevezett színdarabot, megtudtam, hogy a mozdulat, a némaság, az árnyék és fény, a veder és a létra, a tolókocsi és a kalap, a lepedők és a pisztoly, vagy a bakancs és kalapács is lehet tartozéka annak, amiről azt mondjuk, hogy menedék az igaz romok mellett. Vagy igaz menedék a romok mellett. Sikerült egészen félreérteni vagy félreértetni mindent? Ez egy olyan színdarab, ahol a színészek egy árva szót ki nem ejtenek, vagyis nem szólalnak meg. Vannak a színdarabban olyan jelenetek, ahol a közönség egyik része felkacaghat, míg a másik része felvisíthat, vagy csak megijed vagy elmosolyodik. Ki-ki lelkiállapota szerint. Ez a színdarab semmiképpen nem időrablás − hadd tegyem rögtön hozzá, nehogy félreérthető legyek. És nem bűn, nem hiba, nem baj, ha elmegy valaki és megnézi, vagy ha színészként eljátssza. Meglehetősen komoly fizikai és lelki adottságra, felkészültségre van szükség, hogy valaki ebben szerepet vállaljon: ne szédüljön el sok forgás után, ne kacagja el magát, amikor komolytalan dolgokat komolyan játszik, vagy amikor komoly dolgokról komolytalankodik. Szóval ez egy olyan színdarab, ahol a nézőtér tele van, nincsenek üres székek és a színészek nem szólalnak meg egész előadás alatt, ami alig több mint egy óra. A nézőtér és színpad között nincs asztal. Analógiám erre: az istentisztelet kevesebb, mint egy óra, ahol a szószék nem színpad és a pap nem színész. Most hagyjuk, tegyük félre a félreérthető dolgokat és ne feszengjünk, ne érezzük feleslegesen kellemetlenül magunkat. Egy biztos: nem téved az ember, ha színházba, vagy ha templomba megy. Romok, igaz menedék. Színház. Templom. Nyári záporok, eresz alatti védett fecskefészkek, fények és árnyak. Veder és létra, kalapács és kalap. Létra. Napi három perces ezen a honlapon. Napi imádságod szíved mélyén, szavad vagy némaságod ajkad színpadán, ahol szavaid játszadoznak, hogy értetőbb lehess. Vagy akár a számítógéped képernyője, mint néma szószék, ahol „megszólít” valaki, valahogy így: romok, igaz menedék....?