| 2010.08.08. | Megpihen, megfigyel, megújul | Czire Szabolcs | |
Vasárnap nemcsak a megállás napja, hanem az élet másfajta látásáé is.
Isten munkatársai vagyunk, mondogatjuk nem kevés büszkeséggel, egyben legitimálva azokat az időket, amikor önmagunkat is leelőzzük a nagy rohanásban. De van egy nap – kell lennie egy napnak –, amikor nem a cselekvésen van a hangsúly, hanem a figyelésen. Annak a megfigyelésén, hogy mily’ tökéletes a teremtett világ a maga sokszínűségében és teljességében.
Kell lennie egy napnak, amikor nem tenni kell, hanem lenni. Amikor feladható az illúzió, hogy ehhez a világhoz valamit is hozzá kellene tenni. Mert az „jó”.
Ez a megállás, a pihenés lényege.
Ilyenkor lehet megtanulni másként látni.
Itt az idő kikapcsolni a számítógépet, és megfigyelni a fű növekedését. Elmenni a templomba, sétálni az utcán, és megfigyelni az embereket, sorsukkal és esendőségükkel, mintha először látnánk őket. Felismerni, hogy tanítók vesznek körül. Árnyékból figyelni a madarakat, a felhők habkönnyű úszását, zenét hallgatni, kedvenc sorainkat felidézni. Az alkonyatban Babits Esti kérdését olvasni. És elmerengni hosszan, ráérősen: ez a sok szépség mind mire való?
S ha a hála mint pára száll fel lelkünkből, valódi vasárnapunk volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése