Farkas Dénes: A drót

2010. 08. 21.	A drót	Farkas Dénes
Akinek régi autója van, annak nem kell magyarázni, hogy az autózás egyik legfontosabb „pótalkatrésze” a drót. Jó néhány évvel ezelőtt érdeklődött Csaba (a püspökség autóvezetője), hogy Lókod felé milyen az út? El lehet menni – mondom –, csak az út mentén elég sok a kipufogócső, és nem árt, ha visz magával drótot is. Elkacagtuk a szellemeskedésemet, de emlékezetemben a megdrótozás eljárása megmaradt, hiszen magam is használtam eme nemes „pótalkatrészt”. Egy kedves hívemet meglátogattam a kórházban, aki valami kezelést kapott, de nem volt életveszélyes helyzetben. Nem kell kétségbe esni – mondom –, mert itt egy kicsit megdrótozzák, és utána visszük haza. Az arca elkomorodott, és ahogy mondani szokták „nem vette a lapot”. Miután a kórházból hazakerült, újra meglátogattam és észrevettem, hogy az a csekély humorérzéke, ami addig sem nagyon volt, teljességgel elhagyta. A hívem lelki alkata irányomban akkor normalizálódott, amikor egy kezelés után én is hazakerültem az udvarhelyi kórházból, és találkozásunk alkalmával mondom neki, hogy voltam, hogy drótozzanak meg egy kicsit! Ez az eset elgondolkoztatott, majd megállapítottam magamban, hogy a papnak mennyire oda kell figyelni a szavaira, hiszen a híveink között vannak, akiknek beaszalódott a mosolya, fűszertelenül csak élnek, és nem látják az élet naposabb oldalát. Nincs nekik csak a megrepedezett való, és a drótot sem találják a stoppoláshoz. A drót egy hasznos „pótalkatrész”. Össze lehet bogozni vele szétvált darabokat, csak óvatosan kell használni, mert zörög! Pálffi Márton a helyén mondott beszéd szépségét, pontosságát gyönyörűen rímelteti a Példabeszédek 25,11 alapján a 316-os számú egyházi énekünkben: „mint aranyalma színezüst lapon, a helyén mondott ige úgy ragyog...”