2010. 08. 25. Máthé Sándor Kegyelem
Mi a kegyelem? „Kegyelem: a meg nem érdemelt szeretet.” Kegyelem az, hogy Isten ott van életünkben: megtart, gyógyít, felemel. Emberi kapcsolatainkban: alázat, szelídség, vagyis kegyesség. A kegyesség nem emel mások fölé, inkább mellé. Isten kegyelme tulajdonképpen így nyilvánul meg, így valósul meg és sokasodik általunk.
Ezt a szüntelen, szinte konok fáradozást, hogy lényünkből előbányásszuk azt, ami eleven, ami szép, jövőt ígérő, a régi bölcselet és nyelvhasználat egy, ma már elkoptatott szóval jelölte: erény. Erényes élet. Az embernek saját fáradozása árán kell felnőnie, emberré lennie.
Az embernek tehát, ebben az összefüggésben, semmi más tennivalója nincs, mint hogy emberré váljék, és akkor megtalálja Istent. Dogmatikusabb kifejezéssel: Isten emberközelbe jött, hogy az ember istenivé legyen. Saját emberségemben találom meg Istent
Ha megelégszünk azzal, amit már elértünk, akkor még nem vagyunk olyanok, amilyennek Isten teremtett: a végtelen tökéletesedés felé vágyódó emberek. Mégsem követel tőlünk emberfeletti teljesítményt, hogy beilleszkedjünk életünknek ezekbe a mozgalmas és végtelen távlataiba. Isten Atyánkká lett, s általa mi egymásnak testvérei. Az ember tehát az isteni tökéletesedést egyszerű, szerény testvériességgel valósíthatja meg: a testvérnek tett alázatos, mindennapi szolgálattal. Ezért a felebaráttal való találkozás az igazi emberség begyakorlása, és ezzel egyben elindulás Isten felé.
Ebből világossá válik Jézus üzenetének lényege: Amikor megtalálod az utat a testvérhez, igazi emberré leszel és eljutsz Istenhez. Ez valójában keresztény vallásosságunk titka. Hadd fejezzem be mai gondolataimat egy költői vallomással, Gyurkovics Tibor „Kegyelem” című rövid versével:
„Mily szomorú a lélek alja,
a lélek ege mily magas,
azért lettünk, hogy égbe törjünk,
vagy földre hullni ugyanaz?
Madárképesség, lélek-ára,
szárnyaszegett hit, hontalan,
azért lett szárnya, hogy röpüljön,
azért röpül, mert szárnya van?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése