Szabó Előd: Gondviselés

2010. 08. 11.	Gondviselés	Szabó Előd
József különleges álmokat lát, melyek azt sugallják, hogy testvérei és szülei majd meghajtják magukat előtte. Ezért testvérei meggyűlölik az álomlátót, és amikor a mezőn feléjük közeledik, elhatározzák, hogy végeznek vele mondván: „Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!” Az Úr azonban mindenben József mellett volt és regényes kalandok után az álmok valóra váltak. Ebben a történetben Isten gondviselésének végtelen ereje nyilvánul meg. A legcsodálatosabbnak azonban az tűnik a történetben, hogy mennyire kiegyensúlyozott módon nyilvánul meg ez az erő. Az Úr gondviselése nem fullasztja meg Józsefet, nem teszi akarat nélküli bábuvá, hanem biztosítja neki a szabadság friss levegőjét; de e szabadság mellett Józsefben soha nem merül fel mégsem, hogy az Úr közömbös lenne iránta, magára hagyta volna őt. Nemcsak a történetben, hanem életemben is sokszor megcsodáltam Istennek ezt a bölcs egyensúlyát: hogy körülvesz engem gondviselésével, de mégsem érzem bezárva magamat; hogy törődik velem, de mégis van szabad akaratom; de ebben a szabadságban is mindig érezhetem, hogy velem van, s a tőle kapott álmokat segít megvalósítani, még akkor is, ha elérhetetlennek tűnnek néha. Adj nekünk is, Uram, ebből a végtelen bölcsességedből és egyensúlyodból egy csipetnyit, hogy szeretetünkkel ne bezárjunk, megfullasszunk másokat, s, hogy mások szabadságának tisztelete ne jelentsen mások iránti közömbösséget!