Rácz Norbert: Jézus arcok 4. Az afrikai Jézus

2010. 08. 28. Rácz Norbert Jézus arcok 4. Az afrikai Jézus


Történetünk valahol Közép-Afrikában kezdődik a hetvenes évek végén. Egy kis trópusi faluban, az őserdő közepén, egy fiatal nőnek és egy idősebb férfinak fia született, az első gyermekük. A gyermek játszótársaival együtt járta be az erdőket és a tisztásokat, illetve hallgatta a törzs öregeinek meséit démonokról és istenekről, harcokról és oroszlánokról, esténként a tűz mellett. Hallott arról, hogy vannak fehér emberek, akik nagyon sok mindent hoztak, akik félelmetesek és gyakran gonoszságokat követnek el. Arról is hallgatta a meséket, hogy körülöttük más törzsek élnek, egyesek barátságosak, mások ellenségesek, egyesek hatalmasok, mások elenyészőek. Egy szó, mint száz, tájékozódni kezdett. Közben megtanulta az erdők és a tisztások rejtett ösvényeit, az állatok nyelvét, no meg a közeli misszionárius iskolában alapszinten megismerkedett a betűvetés és a számolás misztériumával. Szépen fejlődött, és egyre többet értett a körülötte levő világból. Megértette, hogy a fehér embernek van egy hatalmas istene, amit pénznek hívnak, és azt is megtanulta, hogy az országban háború van, és ebben a háborúban egyik helyi hatalmasság a másik vérét kívánja kiontani, és – mivel okos fiú volt – megértette, hogy ez a fehér embernek kapóra jön, mert mindaddig, amíg így egymás vérét ontják, a fehér ember istene gyarapodik.

Lassan felnőtt, és ahelyett, hogy korabeli társaival beállt volna a fehér ember rabságába, amely már nem politikai, hanem gazdasági bilincsekkel kötötte bele a szegénységbe, elkezdett a szabadságról beszélni. Eszelősen és megszállottan hirdette a nagy eszmét, és járta a falvakat, kereste a példákat, hogy az emberek megértsék az üzenetét. Nem akart háborút és vért. Ebből folyt már elég. Békét akart és némi megbecsülést az országa (nemzete?) számára.

Fel is figyelt rá pár helyi hatalmasság. Először szép szavakkal, a pénz lehetőségével csábítgatták, de nem ment. Aztán az ideológiáján keresztül kívánták megzsarolni, de ez sem sikerült, végül megfenyegették, és vérét akarták venni.

Ő meg csak járja az őserdőket, a falvakat és a városok nyomornegyedeit, és beszél, tanít meg takarít, s néha megsiratja az AIDS-es gyerekek szenvedését. Talán holnap lelövik, de igaza ott suttog már a dzsungel fái között, kitörülhetetlenül, és az öregek róla mondanak majd mesét egy talán jobb világba születő nemzedék számára.