2010. augusztus 17., kedd

Lázár Levente: A só az szó?

2010. 08. 16.


A só az szó?


Lázár Levente



Ha valami túlzottan sós, ehetetlen, ha valamiből hiányzik a só, ízetlen. Nem újkeletű megállapítás, Jézus is használta ezt a képet, jól ismert a meséből is, mégis nehezen tudjuk a kellő mennyiségű sót (szót) belekeverni az ételünkbe, életünkbe, hogy íze legyen. Amennyiben túl sok só (szó) kerül bele, megsavanyodik, mint a káposzta, amennyiben kevés, megromlik, talán még a penész is kiüt rajta.
Nemrég Szovátán is, mint sok más helységen, végigvonult a nyári égszakadás. Másfél óra zápor és patakká változott az utca. Nagy kárt nem okozott, iszap sem maradt utána. Hálát adtunk az Istennek. Pár hét után az út menti fák, tuják, díszcserjék kezdtek megsárgulni, még a szomorúfűz is elhullatta levelét. Az áradat sót mosott le a hegyről. Minden élőt elpusztított, ahol eljárt. Talán hetek, hónapok, amíg kiújul a növényzet, ha kiújul…
Nemsokára találkozom a világgal vagy a világ találkozik velem, nem is tudom, és azon töprengek, vajon elegendő mennyiségű sót (szót) tudok-e vinni. Vajon mekkora mennyiségű sót (szót) kell befogadjak, vajon lesz-e íze ennek a nagy találkozásnak?
Valaha itt is lehetett találkozni a „világgal”, az unitárius világgal, Szejkén, és azon is töprengek, vajon megízetlenedett vagy túlsóztuk? Talán nem is olyan nehéz megtalálni az arányt ahhoz, hogy valaminek íze legyen, viszont sokkal nehezebb megőrizni, mert a receptet gyakran elveszítjük, és akkor hetek, hónapok, talán évek, amíg újra rátalálunk… Kiújul-e? S ha igen, akkor megőrizzük-e? A só (szó) ízes lesz-e mint régen?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése