2012. 07. 06. Kánikula Farkas Dénes
Ülök a pajta árnyékában, egy nagytestű faragott kövön. A fejem fölött a pajta árnyékos oldalán félméteres hőmérő jelzi a + 30 C-fokot meghaladó hőséget. Nem mozdul a levegő, nem lengedez a szellő. A cigaretta hamu egyben marad centiméterekre, ha nem éri valami emberkéz okozta rázkódás. Alkalmas az időjárás arra, hogy az ember szeme belerévedjen a semmibe. Nézem a Mezőség erózió- marta dombjait, melyek vörösbe-hajló kiégettségükkel áhítozzák az esőt, az enyhülést. Nem is jegyeztem jól, mert ez a semmi is tartozéka a Mezőségnek.
Ha már emberszabású vagyok, akkor esetenként gondolkozom is. A SZÓSZ?!:) című adásában a Duna Tv egyik tudósa azt a találós kérdést tette fel a társaságnak, hogy Arany János mire gondolt a Toldiban ezzel a mondatával: „nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben”, nevezetesen mi az a tors?
A tudós irodalmár barátai adták is rögtön a megfejtést, így Arany szavai újraéledtek, de – azt hiszem – lassan használaton kívül maradtak s maradnak ezután is. Itt került elemzésre a vendégoldal, melynek értelmezése igencsak sok embernek okozna gondot a mai világban.
Gondolataimban Arany János gyönyörű versével nézem a semmit s pihegek a kövön, akárcsak a gólya fiak a póznán, várván a fészek fölé repülő szülők vízhozományát.
Aranynál maradva eszembe jutott a gyermek, midőn Toldit szavalva fennhangon zengi, hogy „Ég a napmelegtől a kopár sík szarja”, mire a tanító úr rögvest helyesbít: „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja”
„Azt úgy es lehet mondani tanító úr, csak nincs semmi értelme!” – mondá a kicsi góbé.
Nem tudom, hogy mire e jegyzetem megjelenik nem-e lesz cidri, a jó öreg Bence a nádasban megtalálta Miklóst s a Toldi happy-end-del végződött.
Azt mondják, hogy ez a kánikula már túlzás, mert ilyen nem szokott lenni.
Gondolom, hogy Arany nem az ujjából szopta ama nyarat, mikor Toldi Lőrincnek a cselédei boglyák hűvösében réveteg szemmel nézték a semmit. Túlzás a nyár heve, de hát a jegenyefa nem túlzás a fák között?
Az Isten mindent elintéz, kár idegeskedni!
Ki kell, és ki lehet bírni! Télen mikor fizetjük a fűtést, visszasírjuk ez évi kánikulánkat.
Akinek van lehetősége, üljön egy faragott kőre egy jó árnyékban és nézzen a semmibe, a többi megy magától!
Ülök a pajta árnyékában, egy nagytestű faragott kövön. A fejem fölött a pajta árnyékos oldalán félméteres hőmérő jelzi a + 30 C-fokot meghaladó hőséget. Nem mozdul a levegő, nem lengedez a szellő. A cigaretta hamu egyben marad centiméterekre, ha nem éri valami emberkéz okozta rázkódás. Alkalmas az időjárás arra, hogy az ember szeme belerévedjen a semmibe. Nézem a Mezőség erózió- marta dombjait, melyek vörösbe-hajló kiégettségükkel áhítozzák az esőt, az enyhülést. Nem is jegyeztem jól, mert ez a semmi is tartozéka a Mezőségnek.
Ha már emberszabású vagyok, akkor esetenként gondolkozom is. A SZÓSZ?!:) című adásában a Duna Tv egyik tudósa azt a találós kérdést tette fel a társaságnak, hogy Arany János mire gondolt a Toldiban ezzel a mondatával: „nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben”, nevezetesen mi az a tors?
A tudós irodalmár barátai adták is rögtön a megfejtést, így Arany szavai újraéledtek, de – azt hiszem – lassan használaton kívül maradtak s maradnak ezután is. Itt került elemzésre a vendégoldal, melynek értelmezése igencsak sok embernek okozna gondot a mai világban.
Gondolataimban Arany János gyönyörű versével nézem a semmit s pihegek a kövön, akárcsak a gólya fiak a póznán, várván a fészek fölé repülő szülők vízhozományát.
Aranynál maradva eszembe jutott a gyermek, midőn Toldit szavalva fennhangon zengi, hogy „Ég a napmelegtől a kopár sík szarja”, mire a tanító úr rögvest helyesbít: „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja”
„Azt úgy es lehet mondani tanító úr, csak nincs semmi értelme!” – mondá a kicsi góbé.
Nem tudom, hogy mire e jegyzetem megjelenik nem-e lesz cidri, a jó öreg Bence a nádasban megtalálta Miklóst s a Toldi happy-end-del végződött.
Azt mondják, hogy ez a kánikula már túlzás, mert ilyen nem szokott lenni.
Gondolom, hogy Arany nem az ujjából szopta ama nyarat, mikor Toldi Lőrincnek a cselédei boglyák hűvösében réveteg szemmel nézték a semmit. Túlzás a nyár heve, de hát a jegenyefa nem túlzás a fák között?
Az Isten mindent elintéz, kár idegeskedni!
Ki kell, és ki lehet bírni! Télen mikor fizetjük a fűtést, visszasírjuk ez évi kánikulánkat.
Akinek van lehetősége, üljön egy faragott kőre egy jó árnyékban és nézzen a semmibe, a többi megy magától!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése