2012. 07. 22. Forróság Sándor Szilárd
Rím kedvéért égetted meg a lelkem,
Miközben fáklyád előtt térdepeltem?
Szavak mélyéről füstölted ki az árnyat,
És e csendben a gondolat is kiszáradt.
Versem mélyén perzsel már az árnyék,
E füstölgő oduban kormosan rád várnék.
Minden fészek, ha el nem égett volna,
Most erdő is mező is érted lángolna.
Mindent befed e forró lebegő levegő,
Lángtenger közepén remegő temető.
Hamuszürke hajnal söpör a viharral,
Játékot űz egy fekete színű sóhajjal.
Egy marék megégett mondat a jussom,
E fájdalmas fényből feléd is jusson!
Talán értetlenül olvasod e versem,
Mit ráncos homlokodra pecsételtem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése