2012. július 20., péntek

Szász Ferenc: Elena Florea elvtársnő

2012. 07. 20.     Elena Florea elvtársnő     Szász Ferenc    

Valamikor 1984-ben vagy 85-ben hívatott egyik egyháztanácsos urunk s közölte, hogy egyházunknak kell kidolgoznia a lelkészi értekezletek soros előadását, és azt is, hogy erre a feladatra méltónak találtattam. Kilógott a lóláb: továbbhárítás és kitolás. A téma ugyanis ez volt: a nemzetiségi kérdés megoldása a sokoldalúan fejlett szocialista társadalomban.
Természetesen vállaltam és azonnal elrohantam Erdő János főjegyző úrhoz. Annyi eszem már volt akkoriban, hogy közöltem vele a méltóságos, azaz kiválasztott voltomat, és azt, hogy legnagyobb sajnálatomra a közeljövőben nem látogathatom könyvtárát, ugyanis az Egyetemi Könyvtárban leszek foglalatos. Jó munkához idő kell.

Szemrebbenés nélkül adta beleegyezését, én pedig dolgoztam és lógtam becsületesen hetekig.

Hamarosan kiderült, hogy a téma legszakavatottabb szerzője Elena Florea elvtársnő: könyvek és tanulmányok garmadája tett erről bizonyságot. Ínyenckedve olvastam Lenin és a nagy Sztálin idevágó (számunkra akkoriban bizony több jogot biztosító) kinyilatkoztatásait e kérdésben, de a régi brosúrák Szentírást sugalló világából újra és újra visszatértem az én Elenámhoz.

Egy nagy idézet az elvtárstól, még egy idézet Elenától, holmi kenetteljes töltelékszöveg – és haladt a munka, gyűlt a forrásirodalmi jegyzék, s idézőjelek és idézőjelek, még álmaimban is. Közben olajban sütögetett miccset, hal fasírozottat ettem, s hálbás sört ittam.

Remekművem a tanácsossal magyarítottuk, a kolozsvári bemutatót egy vásárhelyi sakkmérkőzés miatt lekéstem, de én voltam a nap és a kor hőse, a reformátusok is megdicsérték munkámat – jött a visszhang.

Miért ver bottal az Isten mégis, ennyi év után? (a plága bot is, mellyel a hajdani diákba beleverték a múzsák és erények tiszteletét). Tán a lelkiismeretem vádol a plagizálás miatt, amelyet nem követtem el, technikailag semmiképpen?

Nocsak. Az bánt csupán, miért nem közöltem előjáróimmal, hogy haladéktalanul Bukarestbe kell utaznom Elena Florea elvtársnőhöz dokumentálódás végett. Összefut a nyálam: hideg ser, igazi miccs a Cismigiu-ban vagy Herastrau-ban, s Elena, a kedves, akivel némi etyepetyézés közben jól megoldottuk volna a nemzetiségi kérdést. Az egyház, ebben biztos vagyok, szemrebbenés nélkül utalta volna ki a dupla napidíjat s én most írhatnám pikáns emlékirataimat.

A kutya se vádolna plágiummal, másként se vádol, csak az emlékezet, mert ugye, hová levél, hová lettél, te, lelkem Elenája?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése