2012. július 10., kedd

Szabó Előd: Alázat a szövetségre

2012. 07. 10.     Alázat a szövetségre     Szabó Előd    

A közösségeket szervezni, megtartani törekvő emberek sokszor elmondják: nehéz összefogni az embereket, az egyéneket. Közös munkánkban sokszor szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a közösségi összefogásra való hajlandóság fordítottan arányos az anyagi jóléttel, igényekkel, kényelemmel. Hiányoznak az igazi szövetségek életünkből, pedig minden lépésünkben szükségünk volna szövetségre.

Szövetség a szülő és gyermek közötti viszony, a barátság, az iskolai közösség, a házasság, a gyülekezet stb. Szövetség minden két vagy több ember között fennálló viszony, mely tudatosan azért alakul ki és működik, hogy mindkét fél számára áldásos, méltányos, biztonságot nyújtó legyen. Így köt a Bibliában is szövetséget az ember Istennel vagy felebarátjával.

Miért vagyunk egyre kevésbé képesek szövetségre? Egy lehetséges válasz az, hogy a szövetségkötéshez elengedhetetlenül szükséges az alázat. Csak az az ember akar szövetséget kötni, aki bevallja, belátja, hogy egyedül nem képes mindenre, segítségre van szüksége, s nem szégyelli mástól, közösségektől kérni a segítséget. Az ószövetségi nép is volt nemegyszer híján az alázatnak, s semmibe vette az Úrral kötött szövetséget, s mindig lehajtotta a fejét, amikor visszatért, s felelevenítette azt.

Szülő és gyermek kapcsolatában, barátságban, házasságban, közösségben, gyülekezetben éljünk alázattal, adjunk jóindulattal, s fogadjunk el hálával, s ez az egyensúly áldottá teszi életre szóló szövetségeinket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése