2012. 07. 24. Aki naggyá akar lenni ... Nagy László
Májusban a paradicsompalántákat a szőlő mellé ültettem, így egy kicsit árnyékba kerültek. Talán jobb is, mondta a barátom, mert a szőlő nem engedi, hogy túl hamar kiszáradjon a föld, lehet, hogy nem éri annyi napfény, de talán későbben éri betegség őket, nem ragyásodnak le. Valóban szépen fejlődtek, egészséges zöld színűk volt. Nagyra nőttek. Már az egy métert is meghaladták, karót kellett üssek melléjük, két helyen is megkötöttem. Nagyon kevés volt a virág rajtuk. Csípjem vissza a vezér szálat, jött a jóindulatú, tapasztalt tanács, hogy ne a magasságában nőjjenek, hanem a termésben. Megtettem. Most várom az eredményt.
Ahogy mondani szoktuk, nagyon zajlik az élet körülöttünk. Az ember csak kapkodja a fejét és csodálkozik. Mi történik itt? Mi lesz ezzel a világgal? A vezérágak túlnőtték világunkat. Nagyon magasra emelték fejüket, úgy látom, le se tudnak nézni olyan magasról, nem láthatják és nem hallhatják, „hogy fecseg a felszín, hallgat a mély”. A termés és a gyümölcs itt is elmarad.
Barátom jó tanácsa jut eszembe: vissza kell csipni a vezérágat, nem kell engedni, hogy tovább nőjön. Másként is fogalmazhatnék, úgy, ahogy a legtöbben ismerői vagyunk a szólásnak: le kell törni a szarvukat.
Azt mondják, hogy a történelem csak megismétli önmagát. A jegenyefák nem nőnek, nem nőhetnek az égig. Csak egy járható út maradt. Az az út, amelyet Jézus már nagyon rég megmutatott: „... aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen rabszolgátok.” (Mt 20,26-27)
Változott e téren azóta is valami e világban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése