2012. 07. 28. Költői kérdés ... Pál János
Költői kérdésként vetődik fel sokszor: miből eredeztethető az emberi társadalomban tapasztalható mérhetetlen gonoszság és nyomorúság? Miért vannak javakban dúskáló gazdagok és egyik napról a másikra tengődő páriák? Miért tapos az ember embertársának nyakára? Miért tapasztalható az lépten nyomon az, hogy „Ember embernek farkasa.”?
Úgy vélem a probléma, a kérdés távolról sem költői. Székely Jánosnál (A demokrácia esélyei) a következő magyarázatot találhatjuk erre: „[...] a társadalmat a hatalmi viszonyok (a dominanciaviszonyok) strukturálják, ezek nélkül alaktalan tömeg maradna. Valamiféle hatalom nélkül egyszerűen széthullana a társadalom. Pillanatnyi hatalmi vákuum itt-ott előállhat ugyan, de tartós vagy éppen állandó vákuumot (anarchiát) az emberközösség nem visel el. Vulgárisan szólva: rendtartó hatalom nélkül azonnal egymás torkának esnénk. A hatalom eszerint rendet tart, miközben több-kevesebb nyíltsággal elnyom és uralkodik. Elnyomás, uralkodás nélkül rendet sem tarthatna – hiszen ez nyilvánvaló.”
A költői kérdés inkább az: ha az emberi társadalom rendező alapelve a dominancia, a hatalomgyakorlás, vajon mérhetetlenül ostoba-e az, aki erkölcsösnek próbál maradni, aki életét nem a dominancia elvére törekszik építeni építeni. Érdemes-e, nem szélmalomharc-e az erkölcs szolgálatába állni? Egyáltalán megmaradhat-e az ilyen ember vagy pedig előbb-utóbb fasírozottá lesz az emberek közt folyamatosan dúló dominanciaharc fogaskerekei közt?
Egyszóval nehéz, már-már költői kérdés néha, eldönteni: melyik oldalra is álljunk?
Költői kérdésként vetődik fel sokszor: miből eredeztethető az emberi társadalomban tapasztalható mérhetetlen gonoszság és nyomorúság? Miért vannak javakban dúskáló gazdagok és egyik napról a másikra tengődő páriák? Miért tapos az ember embertársának nyakára? Miért tapasztalható az lépten nyomon az, hogy „Ember embernek farkasa.”?
Úgy vélem a probléma, a kérdés távolról sem költői. Székely Jánosnál (A demokrácia esélyei) a következő magyarázatot találhatjuk erre: „[...] a társadalmat a hatalmi viszonyok (a dominanciaviszonyok) strukturálják, ezek nélkül alaktalan tömeg maradna. Valamiféle hatalom nélkül egyszerűen széthullana a társadalom. Pillanatnyi hatalmi vákuum itt-ott előállhat ugyan, de tartós vagy éppen állandó vákuumot (anarchiát) az emberközösség nem visel el. Vulgárisan szólva: rendtartó hatalom nélkül azonnal egymás torkának esnénk. A hatalom eszerint rendet tart, miközben több-kevesebb nyíltsággal elnyom és uralkodik. Elnyomás, uralkodás nélkül rendet sem tarthatna – hiszen ez nyilvánvaló.”
A költői kérdés inkább az: ha az emberi társadalom rendező alapelve a dominancia, a hatalomgyakorlás, vajon mérhetetlenül ostoba-e az, aki erkölcsösnek próbál maradni, aki életét nem a dominancia elvére törekszik építeni építeni. Érdemes-e, nem szélmalomharc-e az erkölcs szolgálatába állni? Egyáltalán megmaradhat-e az ilyen ember vagy pedig előbb-utóbb fasírozottá lesz az emberek közt folyamatosan dúló dominanciaharc fogaskerekei közt?
Egyszóval nehéz, már-már költői kérdés néha, eldönteni: melyik oldalra is álljunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése