Orbán Erika: Zenepercek

2013. 09. 04.	Zenepercek	Orbán Erika
Ha úsztál már úgy tengerben, tóban, hogy közben lágy eső hullott, tudod, miről beszélek. Ehhez hasonlatos a szép zene is. A képzelet távolából érkeznek a hangcseppek; egyenként mind ismerősek. Személyesen találkoztál velük; számtalanszor hallottad panaszukat, örömüket, pörgő perlekedésüket. Érezted bőrödön simogatásukat, füled beitta táncoló csengésüket. Most talán nem érted azonnal hangulatukat; szokatlan egymásutánban érkeznek; magasabb a mély, lágyabb az éles, és váratlan a lüktetés. Mégis, az ismerősség barátságával köszöntenek. Mert ami szép, az mindig ismerős. És a szép zene, miként a béke, Isten mosolyának tükre. Ezért a hangok méltósággal öltik magukra csipkézett zeneruhájukat. Selyemkönnyedséggel szaladnak egymás után, s mint a pára, láthatatlanul bújnak be a legparányibb réseken... Te pedig azonnal szívedbe fogadod, hiszen annak dobogását hallod. A szép zene egész lényeddel beszél: sejtjeid fülével, szíved ritmusával, határtalan képzeleteddel; őseid álmával, legjobb tudásoddal, isteni arcoddal. A szép zene szomját oltja vágyaidnak, a remény hullámaira ültet, és elhiteti az igazat: otthon lehetsz életedben! A szép zene mindig ünnep. Ezért is elmaradhatatlan kelléke ünnepeinknek. Nem egyetlen kelléke, de lelkünk húrjait minden bizonnyal a leginkább megérintő. Olyan, mint a fény. És milyen különös, hogy minden élőlényt elvarázsol; még a növények is boldogabban nőnek szép zene társaságában. Víz - zene - ünnep - fény. Hasonló létminőségek. Ezért lehet belemerülni a szép zenébe; és ezért van az ünnepnek fénye és himnusza. Ember számára - és magyar ember számára - eképp utánozható a teremtés: hogy szép zenéjével újra meg újra komponálja ünnepeit. Összeteszi a részeket; olyan rendbe illeszti a darabokat, hogy azok szép egységről zenéljenek. Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék, ugye, fehérbe öltözik ma a ti szívetek (is)?! Csallóköz, Muraköz, Partium, Burgenland szépen zenélnek ma a harangok?! Hangotok, mind ismerős, más felhőből hull, s mégis a magyar szimfóniához. Nyöszörgő tengeredből emelkedj föl, kisember! Halld a magas zenéjét! A jelen polifóniája csitul; a karmesterek változnak. S a bölcs, ezeréves király, ki élni-hallani tanít, mindig születőben. Ugye, várjuk; ugye, szép zenét hallgatunk?! Ha úsztál már úgy tengerben, tóban, hogy közben lágy eső hullott, tudod, miről beszélek. Ilyen a történelem is. Úgy tart meg, amint megtanulsz benne élni. Génjeid is emlékeznek: csatára, győzelemre egyaránt. Komponáld úgy életed, hogy unokáid csak Isten mosolyát hallják; magyar szíved szép zenéjét, az ünnepet!