Székely Kinga Réka: Vallásosságok

2013. 09. 02.	Vallásosságok	Székely Kinga Réka
Éppen akkor bontották el az ünnepély idejére összeácsolt szent sátrat, amikor nagyobbik fiammal a város főterén haladtunk át. Egy szétszedhető színpad tetejére sátrat húztak, ott volt berendezve az oltár. Amikor mi azon a helyen haladtunk át, a sátor már lekerült a színpad tetejéről és a fehérre festett feszület neki volt  támasztva a színpad hátának. Majdnem átestünk rajta haladtunkban, mert az út mentén felállított kereskedőstandokat nézegettük. - Mi ez? - kérdezi a nagy fiam. - Ez egy feszület, válaszoltam én, bizonyos keresztény felekezeteknél a legfontosabb vallásos tárgy, mely templomaik központi helyén van felállítva. - Az az ember Jézus lenne, felfeszítve a keresztre? - kérdezi tovább , kissé hitetlenkedve, a nagyfiam. - Igen. Sok keresztény ember hiszi, hogy Isten feláldozta az ő fiát, Jézust, az emberiség bűneiért, s aki ezt hiszi és vallja, azt Isten megszabadítja a bűntől, életét megmenti a kárhozattól. Tizenegy éves gyermekem nemtetszése kiült az arcára. - Milyen megalázó. Én nem hiszem, hogy Jézus azt szeretné, hogy így lássuk őt. Jézus a mester, nemde? Jézus a tanítványaival jár és tanítja az embereket, kikergeti a templomból a pénzváltókat. Szórja a magokat, mert ő a magvető és mindenkit megtanít a Miatyánkra. Nemde? Nem így tanultuk? Nem így tanítottatok? Mint amikor nehezen jön  a válasz, mint amikor tudom, hogy bármit mondok úgyis ellenem fordítható, hát igen-nel kezdtem a mondatot, majd a bölcsnek és együgyűnek egyaránt mondható igaz is, meg nem is-el folytattam. Igaz az, hogy nálunk nincs feszület a templomban, mert hisszük,  Isten az ő szeretetét minden egyes embernek kimutatja, és azt is hisszük, hogy minden egyes ember felelős saját tetteiért és minden egyes embernek a maga bűne a sajátja, nem átruházható. Igaz az is, hogy mi Jézust erős, boldog és nyugodt lelkű tanítónak ismertük meg, akit nem imádunk, hanem akinek tanításait és élete példáját követjük. De az is igaz, hogy tiszteletben tartjuk más vallását is, és lehetőleg nem használunk sértő kifejezéseket más vallások hitelveit, vallásos tárgyait illetőleg. Nekem sem tetszik Jézus a kereszten, mert a megfeszítés számomra az elvakult és tehetetlen emberekből kifakadó gonoszságot jelképezi. A szerető Isten szerintem nem egy áldozatban intézi el az egész világegyetem ügyét, hanem időről időre prófétákat küld, hogy azok az embereket visszavezessék őhozzá. Isten segítségként küldte nekünk a názáreti Jézust, nem pedig váltságdíjként, hisz a lelkünkért váltságdíjat nem adhatunk, csak a lelkünket adhatjuk át egészen Istennek. Igaz az is, hogy egy egészséges, boldog tizenegy évesnek korai dolog lenne a szenvedés létéről és értelméről beszélni. Maximum azt tudom mondani, hogy fiam, most kapsz egy pofot, hadd fájjon, hogy aztán mikor az igazi fájdalom utolér, ne mondhasd, hogy én nem mondtam meg neked, hogy a szenvedés is az élet része. Az előbbi mondatot csak gondoltam, nem mondtam ki hangosan. Végül csak arra kértem Jézust még szerető gyermekemet, hogy akkor is az erős, kedves, tanító és imádkozó Jézusra gondoljon, amikor valamilyen oknál fogva nagyon szomorú lesz. - Megígérem, talán, volt a válasz.