Szász-Cserey Katalin: Álom és valóság

2013. 09. 23.	Álom és valóság	Szász-Cserey Katalin
Minden este a kisfiamnak mesét olvasok, s pár napja, amikor a Legendáriumból olvastam, eltűnődtem azon, milyen jó volt gyerekfejjel mesevilágban járni, tündérek és boszorkányok, angyalok és ördögök földjén. Még az is milyen szép volt, hogy boszorkánytól, álombeli betörőtől, betegségtől, haláltól riadtál fel. Mert fel lehetett ébredni a szelíd valóságra, ahol csend van, nyugalom és élet,ahol mindenki alszik békésen. Kinőttél az álomvilágból. Tudod már, hogy jó vagy rossz álmaid nem egy másik világból üzennek, nem is a jövőt kutatod bennük. Tudod, hogy rólad szólnak, a múltadról, a jelenedről. Örömeidről és félelmeidről. Vereségedről és önvádadról. Míg te alszol, agyad dolgozik. Képeket vetít, eseményeket fűz, lehetetleneket, mégis valóságosokat. Mondják, hogy megőrülnénk, ha nem álmodnánk: álmainkban agyunk kiüríti szemetesládáját, játszik egyet a valósággal. Néha kimondja azt is, amit elásni akartál magadban, máskor szépet ad, mert szépre vágysz. Álomvilág, mintha a valóság csak így lenne túlélhető: álmodva- játszva. Kinőttél belőle. Mégis álmaid megülik egész lényed. A szépek is, a félelmetesek is. Sokszor magad sem tudod, miért vagy olyan szomorú, máskor nem érted kitörő jókedvedet. Egyszerűen így ébredtél álmod után. Látod: mégis valóság. Mert hatása van, mert indít, mert mozgat, mert mosolyt csal az arcodra- lelkedre, vagy éppen szomorúsággal borít el. Álom és valóság. Mintha életünk egymást át-átformáló országai lennének. Élünk a valóságban, amivel az álomban játszunk. És játszunk álomban azzal, amit élnünk kellene. A határok áthatolhatatlanok. Aki éberen álmodik: bolond. Mint az is, aki csak álmában van valójában ébren, akinek alszik a lelkiismerete, embersége.