Szabó Előd: Adósság

2013. 09. 25.	Adósság	Szabó Előd
Őszi hálaadás nagy hetén mindannyian adósnak érezzük magunkat. Régen szégyen volt tartozni valakinek, ma már szinte lehetetlen adósság, kölcsön nélkül zöld ágra vergődni. Azt is nehéz eldönteni, hogy melyik kellemetlenebb helyzet: ha én tartozom másnak, vagy más tartozik nekem? Végülis a kölcsönnel nincs is semmi gond mindaddig, amíg a törlesztés az előre meghatározott terv szerint történik. A baj, a jaj akkor van, ha valami közbejön, és az adós nem tud fizetni. Ez történt a példázatbeli szolgával is: végtelenül nagy tartozását nem tudta időben törleszteni, és úgy tűnt, hogy a király türelme elfogyott. A szolga haladékot kér azonban, s a király haragja azonnal elpárolog, s elengedi az adósságot. Egy rossz és egy jó hír van Jézus példázatában. A rossz hír az, hogy, amint ezen az őszön is tapasztaljuk, Istennel szembeni adósságunk végtelen, s még így is egyre csak nő. A jó hír, az evangélium az, hogy Isten hajlandó elengedni tartozásunkat. A rossz és jó hír közötti kapcsot azonban mi kell létrehozzuk: nem kegyelemért való könyörgéssel, hanem igaz, őszinte törlesztési szándékkal. Ha őszintén igyekszünk adósságunk tízezer talentumát dénárocskánként törleszteni, akkor a hálaadás ünnepe nem számonkérés, hanem Isten és gyermekének bizalmi, szeretetben való találkozása lesz.