Csécs Márton Lőrinc: Őszi tavasz

2010. 10. 23. Csécs Márton Lőrinc Őszi tavasz


2010 és október. Ennek is a 23. napja. Gyöngyvér ma ünnepli névnapját. Ennyi.

Ja, hogy 1956? Tényleg. Az is igaz. De a következő sorok is:

A trágyadombon nyit virág,
Korhadt fát gyújt a szikra,
Itt csupa múlt, itt csupa múlt
A lelkek álma, titka.

Vén, álmos kenyér-bakterek
Kántálnak itt az éjben
És álmosan és álmosan
Zendül a bamba éljen.

Senki sem tudja, mit akar,
Mit akarhat, mit várhat.
Ki érti itt, ki érti itt
Az őszi csodákat? (eredeti változatban: A tavaszi csodákat?)

Kérődzni lomhán, nyálasan,
Ez tán az ökrök dolga,
Ha nincs magunknak tavaszunk,
Pusztuljunk a pokolba. (Ady Endre: Vén márciusi ifjak – részlet).

Én ma nem akarok részt venni kongó pufogtatássá üresedett megemlékezéseken.

Ma a mások felszabadító ígéreteiben sem hiszek. De remélem, akad olyan társ, aki velem együtt hajít Molotov-koktélt a közömbösség és a képmutatás tankjaira. Remélem, lesz akivel csúszósra szappanozzam a fekete aszfaltot, és lesz akivel huncutul fül nélküli serpenyőket helyezzek el – ha nem is Debrecen vagy Budapest –, legalább életem utcáinak macskakövein. Remélem, életem vöröseit nemcsak a vízben gyűröm le, hanem a szárazon is győzedelmeskedek felettük.

Ma azok közé kívánok tartozni, akik vízzel töltött fazékra helyezett lámpás rádiónak lesik lelkesen a tudósítását. Azok közé, akik összefognak, mernek, álmodnak, áldoznak, éreznek, éltetnek, kiállnak, megemlékeznek, példát mutatnak, és akik a legőszintébben remélik, hogy nekünk is van tavaszunk. S nem csak márciustól májusig, hanem ilyenkor, október végén is, amikor annak gyöngy és vér az ára!