2010. október 11., hétfő

Rácz Norbert: Pihen az ősz a Dónáth út fölött

2010. 10. 11. Rácz Norbert Pihen az ősz a Dónáth út fölött

Pihen az ősz a Dónáth út fölött. Szuszogva veti le zsákját a kertben, és öreg ujjaival megsimogatja a fák koronáját, a füvek lándzsavégét, a domb görbületét. Csontos keze nyomán édessé dagad a szilva, ünnepibe öltözik az almafa, és ragyogó rubintokkal ékesíti koronáját a som. Szemközt egy vén szilvafa kacéran kínálja bájait felém. A dombon ülök. Olyan helyen, ahonnan belátom a Szent Mihály templom tornyát, a györgyfalvi utat, a Monostor tömbházrengetegét. Óarany festi értékessé a tájat, napsugarak kacérkodnak a fűszálak hegyén: ősz van. Határozottan, félre nem érthető módon őszbe fordult a természet. És engem magával ragad az öregség lassan érlelt fűszeres és nehéz bora. Őszül a természet, és vele együtt egy kicsit öregebb leszek én is. Vén szilvafámat, aki csemete korában világégéseket ért meg, aki felett annyiszor suhantak álomérlelő felhők, válaszokkal és szilvával gazdagon várja 28 évem minden kérdése. Én szavak nélkül kérdezek, ő meg szavak nélkül válaszol. „Ez hát az öregség?” „Igen”, mosolyogja felém. „Miért mosolyogsz? Halál vár rád.” „A halál csak küszöb, jön még tavasz a tél után.” „Honnan ez a derűlátás?” „Kibékültem már rég a világgal, és így a világnak sincs semmi baja velem.” „Mi a titkod?” „Elfogadni a halált, a természet részeként, rendet teremteni magamban és körülöttem, és minden tavasszal újra gyümölcsöt érlelni. Ennyi az egész, a többi csak felhőtánc.”

A többi csak felhőtánc és évszakváltás és okoskodás. Ennyit kell csak megvalósítani: elfogadni a halált, rendet teremteni a világomban, és nem feladni a munkát. Bölcs szilvafám erre tanított egy októberi napon a Dónáth úton, no meg arra, hogy a felhőtánc szép, de hiábavaló, hogy a vihar csak játék, és csak a gyümölcsérlelő ősz érdemel némi figyelmet az ember életében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése