2010. október 7., csütörtök

Demeter Erika: Nézőpont kérdése

2010. 10. 06. Nézőpont kérdése Demeter Erika

Már megint jött faluról egy tanuló az osztályunkba – beszéltük úgy harminc évvel ezelőtt, s kíváncsian vártuk, hogy ki ő és miért jött. Végtelenül egyszerű szőke fiú volt, nagyon szerény és nagyon jó barátunk lett.

Nemrég az én gyermekeim mentek faluról egy városi iskolába, s nem tudtam milyen érzés lehet, de sejtettem, hogy nehéz. Nem tudtam, mert én csak az érem másik oldalát ismertem. Húsz évig ugyanott élni, ugyanazokkal az osztálytársakkal és tanárokkal. Húsz évig ugyanazok voltak a barátok, és egy kis túlzással azt is mondhatom, hogy ugyanabban az iskolában jártam első osztálytól az érettségiig.

Most egy még nagyobb városban járunk iskolába mind: apa, anya és a gyerekek. Nyitogatjuk ismerkedésszárnyunkat. Nem állítanak ki a sorból, mert román útlevelünk van. Nem néznek furcsán, mert nem értik a neved, hanem kérik a segítségedet, hogy helyesen ejtsék azt.

Az első szülői-tanári találkozón egy anyuka, miután megismerkedtünk, így összegezte beszélgetésünket: „Olyan jó nekünk, berkeley-eknek, mert annyi embert és annyi kultúrát megismerhetünk azok által, akik itt tanulnak! Igazán szerencsések vagyunk!”

Hát igen, gondoltam, nézőpont kérdése szinte minden!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése