Orbán Erika: Én akaratom – Te akaratod

2010. 10. 17. Orbán Erika Én akaratom – Te akaratod

Van egy kedves barátom, aki, ha elmegy templomba, és a paptól azt hallja: „Isten azt akarja…”, „Isten elvárja tőlünk, hogy...” – felháborodva tiltakozik: „Honnan tudja a pap, mit akar, mit vár el Isten?!”

Az egyetemes papság elvén továbbhaladva, kérdezhetjük: tudhatjuk-e, mit akar, mit vár el Tőlünk Isten?! Nehézségektől, döntéshelyzettől, emberi és természeti katasztrófáktól mentes napjainkban könnyebben gondolhatjuk azt: épp úgy van jól minden, ahogy van. És tán ez Isten akarata is. De mindennapjaink ennél árnyaltabbak, színesebbek. Nemcsak a terhek, a kihívások közepette határoz meg akaratunk, hanem életünk minden pillanatában. Akarom! És máris mázsás lelki folyamattá fajulhat ez emberi fajunkat nemesítő szándék, ha görcsbe ránduló makacsság, tárgyi tudatlanság és lelki szűklátókörűség társul hozzá. Akarom! És képes vagyok-e úgy akarni, hogy közben – tudatosan, hitből fakadóan, vagy tudattalanul – elfogadom, beleegyezem a Mindenség akaratába?! Minden, azaz bármilyen élethelyzetben képes vagyok-e saját – emberi szememmel látott érdekeimen felül kerekedve – akaratomon túl nőni?! Akarom! És miközben úgy cselekszem, mintha minden tőlem függne, képes vagyok-e úgy imádkozni, mintha minden Istentől függne?!

Pár nap után e személytől hallom: „Fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva ...” Barátom! Szabadelvű hited kulcsa forog benned. Az akaró, saját szabad akaratát érvényre juttatni akaró, és a mindenáron érvényt szerző Akaratot tapasztaló belső feszültsége riogat. Ne félj! A templom dolga nem az, hogy megmondja, Isten mit akar és mit vár el tőlünk! Sokkal inkább, hogy megnyissa lelkünket, és segítsen úgy ráhangolódni a Mindenségre, hogy érezzük: Isten szívdobbanásai vagyunk mindannyian. És az Ő szent lelkét hordozva, fordítsa figyelmünket arra, aki ember létére is mindünknél inkább (be)teljesítette az Atya akaratát. Jézushoz hasonlóan, ha az isteni erőt élni engedjük, tápláljuk, és önmagunk, vágyaink, akaratunk közelében maradunk, akkor bátran mondhatjuk „legyen meg a Te akaratod!”. Mert a kettő egy lesz.