2010. 10. 04. Farkas Dénes: Eszközfa
Ezelőtt lombhullás után elkezdődött az erdőlés. Láncos szekerek, karikába hajtott harcsafűrészek, fejszék, elemózsiás tarisznya és igavonó állatok társaságában baktattak az atyafiak az erdők felé. Csörtetésük messze elhangzott, fejszecsattogásuk mintegy nyomatékot adott a székely ember azon szokásának, hogy a fa úgy kell, mint a kenyér. Nem volt láncfűrész, így nagyon nehéz munka volt az erdőlés. Ahogy mondani szokták: a fa mellett sokszor meg kellett, lehetett melegedni.
Valahogy úgy érzem, hogy abban a „rudimentális” eszközökkel rendelkező világban az erdők „boldogabbak” voltak. A gazda szemügyre vette a levágott törzset és annak minden ága-bogát. A nagy szobrászóriásnak tulajdonítják ama megállapítást, hogy minden kőben benne van bármelyik szobor, csak a fölös részeket kell eltávolítani a kőtömbről.
Valahogy így szemlézte a kidöntött fát a székely atyafi, keresve a rönk és gallyak között a majdani eszközfát, melyben benne látja a kerékagyat, szekérlajtorját, kaszamankót, esetleg gereblyefogat. Az érdemesnek vélt darabokat félretette, s a kérget megpikkelyezte a kicsi baltával, hogy a fa ne „főjjön” meg. Félretette, hogy jól száradjon ki, majd valamelyik téli napon kézbe vette, és kezdte eltávolítani a fölös részeket. Így születtek meg a székelykapuk, a gémeskút, az ostornyél és a harangokat tartó ácsolt posztamentum is. Az idők múlása mára azonban elvetette azt a szemléletmódot, amikor még az erdők „boldogok” voltak, lehettek.
Ilyentájt kezdenek az iskolák, az egyetemek és a teológiai oktatás is. Ma kísértük utolsó útjára az Erdélyi Unitárius Egyház harmincadik püspökét. Az Isten az Ő honában adjon bőségesen az Ő szeretetéből mind Neki, mind a hozzátartozóknak ott és itt.
Egy ilyen megrázó esemény után a teológiára és az ott készülő drága gyermekeinkre és gazdáikra gondolok. Minden közlegény a marsallbotot a zsebében tartja – hallottam valamikor e Napóleonnak tulajdonított mondatot. Jó lenne, ha teremne a teológia kimagasló egyéniségeket, és a gazdáknak sikerülne meglátni ifjainkban az „eszközfát”, mellyel egyenes létrát képezhetnének Isten felé. Gereblyefognak való van elég minden bokorban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése