2012. 04. 27. Édes, ékes apanyelvünk Andorkó
Attila
A héten olvastam egy rövid hírt egy
tragikus eseményről. Eddig úgymond semmi különös, mert a média – ahogy már
lassan megszoktuk –, először mindig a rossz, kellemetlen híreket közli, de
talán ezért (is) az olvasó, néző, hallgató tehet, mert lehet, hogy erre van
igény. Nos, az utolsó mondatban azt írja a hírt szerkesztő, hogy a szervezők
„résztvételüket” fejezték ki az eset miatt. Néhány órával később egy
ismerősömnek akartam megmutatni ezt az írást, akkor így volt olvasható a
„javított” változat: „a maraton szervezői részvételüket fejezik ki”. Érdekes –
s lehet, hogy nehéz – a magyar nyelv?
Látom, hogy felgyorsult az információ-áradat, átadás,
de ez nem mentesít senkit a felelősség alól, hogy a nyelvet, ezt az egyetlen
anyanyelvet megfelelő módon használja. Tapasztalom, hogy sorvadozik – egyesek
szerint normálisan(?) változik –, nyelvünk (lásd, halld a rövidítéseket:
cseresznye = cseri(y), paradicsom = pari, uborka = ubi stb.). Ezért tartom
fontosnak, hogy a médiában írt, látott és hallott formája a megfelelő
használatát adja vissza magyar nyelvünknek.
A filmek, a szórakoztató, tehetségkutató
műsorok nagy befolyást gyakorolnak a nézőkre. Az egyik sorozatban folyamatosan
megfigyelhető, hogy amikor kér valamit egy illető a társától, mindig úgy kéri,
hogy add oda azt a tárgyat, nekem! Ezt megfigyeltem a hétköznapi beszédben is.
Nem vagyok nyelvész, de úgy emlékszem, hogy előbb otthon, majd az elemi
iskolában is úgy tanítottak, hogy amikor valamit kérek, akkor ide kérem,
magamnak. Lehet, hogy amikor magamon kívül vagyok, akkor oda is adhatják
nekem.
Eszembe jutott két humoros, játékos felvétel. Az
egyik Timár György és Brachfeld Siegfried előadásában a Nehéz nyelv a magyar,
a másik a nagyszerű színész, Sinkovits Imre előadásában Bencze Imre verse, az Édes, ékes apanyelvünk.
Mindkét felvétel még az elmúlt évszázadban készült, lehet, hogy a hír
szerkesztője nem is élt még akkor, de akkor is jó lenne, ha legalább a média
odafigyelne, és helyesen használná a nyelv adta lehetőségeket.
Nem akarok senkit bántani, mert mindannyian tévedünk,
tévedhetünk, így mindenkinek azt ajánlom, hogy hallgassa meg a világhálós
videómegosztón a fenti két felvételt, hogy legalább derüljön jó kedvre ebben a
szép tavaszi időben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése