2012. április 13., péntek

Szász Ferenc: Felléptek még...

2012. 04. 12. Felléptek még... Szász Ferenc

Mint minden drámai történetnek, Húsvétnak is megvannak a maga mellékszereplői. Most csak tallózok a satöbbi előttiekből.

Valaki vagy valakik elhengerítette, elhengerítették a követ. Férfi, férfiak? Valaki, gyanúm szerint asszonyszemély szépen összegöngyölítette, fogta a Jézus fejét borító kendőt, és a leplektől távolabb helyezte el. Mi történik, amikor magához tér, feltámad egy ember: fejéről rántja-e le előbb a kendőt a sötétségben, vagy a testét borító lepleket rúgja széjjel? És utána? Mennyi egy automatikus mozdulat hihető tényszerűsége?

Dráma és szereplői: nevesítettek, névtelenek és futottak még kategória. Tanuk: hitelesek és hiteltelenek.

Vastaps Pilátusnak a végén: „a micsoda az igazság?” replikájával egyenest a credo-ba írta be a nevét és származása helyét. Kapásból: hánytól hányig uralkodott Néró, aki állítólag felégette Rómát? Melyik versét idézted utoljára?

S ugye, Pilátus egyenest a szellemtörténetbe...

Vagy az egyik lator, persze, nem tökmindegy a jobb-e vagy a bal? Messze lekörözte mégis: még a feltámadás előtt Jézussal volt a Paradicsomban. Avagy megkérdőjeleznéd az Írást?

És czirénei Simon, az asszonysorfalból kezében kendővel kihajló Veronika, mögötte Ady árnya sötétlik. Vagy Ady nem, mert ugye ő később, s amúgy is.

Katonák, bámészkodók, véletlen s vétlen statiszták.

Valahol én is ott vagyok a tömegben: életem mindenkori mellékszereplője. Hallgatom a sorsot , a kórust. Lassan már csak egyetlen dolog nyugtalanít, ugyanaz, amely meg is nyugtat egyben: az a szépen, akkurátusan összehajtogatott fejkendő, a leplektől távolabb. Az nem lelhető fel a kelléktárban, ki tudja, hogy került oda. Talán az angyalok valamelyike.

Igen, a kendő maga, és nem a rajta esetleg fellelhető arcvonások, s a személyben is csak az a rutinos mozdulat, amely mindennél árulkodóbb, még Júdásnál is. És amelynek nem volt tanúja, legalábbis az Írások szerint a nagyszombatról az első napra virradó hajnalon, reggelen.

Mosolyra alkalom, ünnep után: Nagypénteken holló mosta a fiát. Bizonyára nem a kifehérítés szándékával tette, mint valamely túlvilági bűnszövetkezet vagy adóhivatal, vagy gyermeke bőre színét hátrányosnak ítélő buzgó fehérszemély.

Csupán a Kozmosz lélegzett mélyebbet a friss, tavaszi levegőből. Tüdőre szívta? Lelke rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése