2012. 04. 07. Számadás Orbán Erika
„Minden órádnak leszakaszd virágát,
A jövendőnek sivatag homályit
Bízd az Istenség vezető kezére,
S élj az idővel!”
(Berzsenyi: Barátomhoz)
Történt egyszer, hogy meghalt egy ember, és elkerült Isten színe elé. Amint ott toporgott, az Úr megszólalt, és meglepetésére nem botlásait, hanem jóságát kérte számon.
„Honnan tudtad az irányt?!
Miért maradtál hűséges?
... hajoltál oda szegényhez, beteghez?
... voltál sebezhető és bátor?
Hogyan képzelted, hogy igazságot tehetsz?
Tanítasz, és hallgatnak reád?
Miféle hatalommal gyógyítottál és segítettél?
Ki kérte alázatod? Megbocsátó szereteted?
Hogy légy a békesség követe?!
Gyöngyeidet miféle kagyló érlelte?
Hol van imáid forrása?
Szíved kincsét mi vigyázza?
Miért próbáltál hozzám hasonlítani?!”
És ő válaszolt: „Aki az élők közé tartozik, annak reménysége van. És akinek reménysége van, az Beléd vetett hitben és Általad vezérelt cselekedetben az örökéletet éli. Most és mindörökké.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése