2012. 04. 01. Tavasz Buzogány-Csoma István
Tavaszra terelnek
Langy szelek,
Vége a télnek.
A hidegek nem perelnek,
Mennek.
Indulnak patakok
Zöldek zamatában,
Zamatok zöldjében
Levelet lihegnek erdők,
Ébred az Alkotás.
Csomóba csonkok,
Csikorgó csontok,
Cseppekben csobbanó
Csenevész didergés…
Már csak történelem.
Szeretni, ölelni
Volna jó.
Csutkáig csodálni
Rügyek csilingelését,
Süppedni szirmok selymébe.
De télszagú még az éjszaka,
Ködbe bújik a nap,
Megtöri fényét
Ázott fák erőtlen nyöszörgése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése