2012. 04. 13. Tavaszi vers Sándor Szilárd
Létem, ha létedből felmerül,
Verssé simogasd bocsánatod.
Létem, ha létedbe lemerül,
Imádkozhassam el, óh, bánatom.
Víz árnyékában lásd meg arcom,
És füstös szavaim rögös fényét.
Álmok szobrai küzdik harcom,
Tüzes szárnyukra égetve békém.
Csalások, csalódások édenfájáról
Szakított gyümölcs keserű mézét
hiába kínálod, mint ég derűs kékjét,
hisz azért vagyok, mert kitaláltál,
csillagtengerek ráncos dallamát,
s mint tavaszi virágok hajnalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése