2012. 06. 14. Konyhaművészet Farkas Dénes
Azt tartja a szólás-mondás, hogy nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Valóban igaz, de az evés élvezete – bevallottan vagy titkoltabban – az ember életének természetes velejárója. Nem véletlenül parafrazálta a nyomortanyát valaki, mikor egy jó étkezdét gyomortanyának nevezett el. A jó evés és ivás energiát szolgáltat a szervezetnek, mely nélkül nincs munkabírás, sőt élni sem lehet. Jól és jót enni-inni nem is rossz dolog, kivéve, ha a normalitás határait átlépi a fogyasztó. Nagy baj, ha szenvedéllyé válik a kulináris kívánság, főleg az ital esetében.
Eszembe jutott az a gyermekkoromból hozott kis anekdota, mely szerint a székelyasszony vasárnap reggel a levágott tyúkkal a kezében azt kérdi a gyermektől, hogy „na, mit főzzek belőle?” A gyermek kevés gondolkodás után válaszol az anyjának: „főzzön apámnak pálinkát!”
Bevallom, hogy nagyon szeretek jól és jót enni s az italt sem vetem meg! Ennek okán gyakran megnézem a különböző TV csatornák kulináris adásait. Majdnem minden csatornán lehet ilyesmit szemlézni, esetenként tanul is belőle az ember, vagy megbotránkozik azon, hogy miket összeszerkesztenek a mesterszakácsok.
A raguk, aszalt-szilvák, kókusztejek, mogyoróvajas világunkban az emberrel már-már elfeledtetik a túróspuliszkát öntött-salátával, a csirkepaprikást galuskával. A tojásrántotta is egy kicsi ízetlen sonka-karikatúrává vedlett át – még a neve is – , mert most úgy hívják,hogy "ham end eggs". A Benke Laci bácsi konyhájából azt szeretem a legjobban, mikor kacsint. Ő nagynevű mesterszakács, sok verseny főnyertese, s még ki tudja, hányan vannak világhírnevű séfek a magyar konyha-kultúrában?
Azt azonban sajnálom, hogy a nemzetek konyhaművészetéből inspirálódott szakácsmesterek ételkölteményei között megfeneklett az az ételkultúra, mely a mi erdélyi-magyar világunknak a meghatározója volt.
Mielőtt nálunk is terítékre kerülnének az énekesmadarak, csigák - szeretettel ajánlom a petrezselymes újpityókát cukros salátával. Biztosítlak, hogy utána lehet egy jót kacsintani.
Azt tartja a szólás-mondás, hogy nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Valóban igaz, de az evés élvezete – bevallottan vagy titkoltabban – az ember életének természetes velejárója. Nem véletlenül parafrazálta a nyomortanyát valaki, mikor egy jó étkezdét gyomortanyának nevezett el. A jó evés és ivás energiát szolgáltat a szervezetnek, mely nélkül nincs munkabírás, sőt élni sem lehet. Jól és jót enni-inni nem is rossz dolog, kivéve, ha a normalitás határait átlépi a fogyasztó. Nagy baj, ha szenvedéllyé válik a kulináris kívánság, főleg az ital esetében.
Eszembe jutott az a gyermekkoromból hozott kis anekdota, mely szerint a székelyasszony vasárnap reggel a levágott tyúkkal a kezében azt kérdi a gyermektől, hogy „na, mit főzzek belőle?” A gyermek kevés gondolkodás után válaszol az anyjának: „főzzön apámnak pálinkát!”
Bevallom, hogy nagyon szeretek jól és jót enni s az italt sem vetem meg! Ennek okán gyakran megnézem a különböző TV csatornák kulináris adásait. Majdnem minden csatornán lehet ilyesmit szemlézni, esetenként tanul is belőle az ember, vagy megbotránkozik azon, hogy miket összeszerkesztenek a mesterszakácsok.
A raguk, aszalt-szilvák, kókusztejek, mogyoróvajas világunkban az emberrel már-már elfeledtetik a túróspuliszkát öntött-salátával, a csirkepaprikást galuskával. A tojásrántotta is egy kicsi ízetlen sonka-karikatúrává vedlett át – még a neve is – , mert most úgy hívják,hogy "ham end eggs". A Benke Laci bácsi konyhájából azt szeretem a legjobban, mikor kacsint. Ő nagynevű mesterszakács, sok verseny főnyertese, s még ki tudja, hányan vannak világhírnevű séfek a magyar konyha-kultúrában?
Azt azonban sajnálom, hogy a nemzetek konyhaművészetéből inspirálódott szakácsmesterek ételkölteményei között megfeneklett az az ételkultúra, mely a mi erdélyi-magyar világunknak a meghatározója volt.
Mielőtt nálunk is terítékre kerülnének az énekesmadarak, csigák - szeretettel ajánlom a petrezselymes újpityókát cukros salátával. Biztosítlak, hogy utána lehet egy jót kacsintani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése