2012. 06. 09. Szavazás Farkas Dénes
Valamikor talán 1948-49 ben – miután 47-ben elűzték Mihály királyt – megkezdték a hatóság emberei a választási kampányt. Nem néztem utána pontosan, hogy ez mikor volt, hiszen ezt a történészek napra tudják. Elég, ha annyira emlékszem, hogy hatalmas Napot festettek a falunk kerítéseire, s a Nap mellé odameszelték a szöveget is, hogy "Szavazz a Napra".
A Nap azért kellett, mert az volt - azt hiszem- a Gróza kormány s később a szoci-bolsevik-kommunista vezető hatalom stigmája.
Az én falumban mindenki tudott olvasni. Úgynevezett demokrata nők járták a házakat és tetveket kerestek az emberek fejében. Az én falumban nem találtak tetveket s ahogy emlékszem, a medeséri gyepmester kivételével analfabéta sem találtatott a vidéken.
A Napra szükség volt azért, hogy nehogy a választások ne járjanak kellő előkészítettséggel, azaz eredménnyel. A Naptól a tulipánig nagyon sok víz lefolyt a "száraz tónak nedves partján", s nagyon sok " döglött béka kuruttyolt", azóta az én népem, melyben tetű nem találtatott s nem is volt analfabéta, azóta is várja sorsa jobbrafordulását.
A templom deszkakerítését a " nép hű" fiai telemeszelték ilyenszerű jelmondatokkal, hogy " Le a kulákok szekértolóival "vagy " A szérűn való csépléstől csak a kulákok félnek" "Arassunk szemveszteség nélkül ", "Ötéves tervünket, boldogabb életünket váltsuk valóra a viasz-érésben történő aratással " stb... Ezeket a szövegeket azért tudom, mert nagyapám a palatáblán megtanított a betűkre és érdekes volt olvasni a jelmondatokat.
A valóság az, hogy amit csépelt a gép, mind elvették s gyermekkoromban arra is emlékszem, hogy csak puliszkára telt és az is szűkösen. Ha alkalmilag a vásárból hoztak egy "veknit", az maga volt az ünnep. Ekkor mondta Józsa Miki unokatestvérem édesanyámnak, hogy " tudja-e Juli nénöm „nincs kenyerünk s kaláccsal kénlódunk"
Abban az időben járt a fekete autó s megsétáltatta azokat, akik "nem léptek egyszerre ".
Egy nyári zápor után minőségi sár lett Székelyszentmiklós utcáján s én és Feri barátom a templom kerítésére meszelt jelmondatokat szépen bekentük sárral. Úgy 6-7 évesek lehettünk s nem is sejtettük, hogy "vége lesz a világnak". Rácz Károly, az új rendszerrel azonosuló tanító elvtársnak a közbenjárása mentette meg szüleinket a fekete autótól.
Ma akármerre nézek, mindenhol kampánystigmák láthatók.
Lehet, hogy egy jó nyári zápor csinálna valami minőségi sarat, mielőtt megérkeznének a tetűvizsgálók a "Nap " alatt.
Valamikor talán 1948-49 ben – miután 47-ben elűzték Mihály királyt – megkezdték a hatóság emberei a választási kampányt. Nem néztem utána pontosan, hogy ez mikor volt, hiszen ezt a történészek napra tudják. Elég, ha annyira emlékszem, hogy hatalmas Napot festettek a falunk kerítéseire, s a Nap mellé odameszelték a szöveget is, hogy "Szavazz a Napra".
A Nap azért kellett, mert az volt - azt hiszem- a Gróza kormány s később a szoci-bolsevik-kommunista vezető hatalom stigmája.
Az én falumban mindenki tudott olvasni. Úgynevezett demokrata nők járták a házakat és tetveket kerestek az emberek fejében. Az én falumban nem találtak tetveket s ahogy emlékszem, a medeséri gyepmester kivételével analfabéta sem találtatott a vidéken.
A Napra szükség volt azért, hogy nehogy a választások ne járjanak kellő előkészítettséggel, azaz eredménnyel. A Naptól a tulipánig nagyon sok víz lefolyt a "száraz tónak nedves partján", s nagyon sok " döglött béka kuruttyolt", azóta az én népem, melyben tetű nem találtatott s nem is volt analfabéta, azóta is várja sorsa jobbrafordulását.
A templom deszkakerítését a " nép hű" fiai telemeszelték ilyenszerű jelmondatokkal, hogy " Le a kulákok szekértolóival "vagy " A szérűn való csépléstől csak a kulákok félnek" "Arassunk szemveszteség nélkül ", "Ötéves tervünket, boldogabb életünket váltsuk valóra a viasz-érésben történő aratással " stb... Ezeket a szövegeket azért tudom, mert nagyapám a palatáblán megtanított a betűkre és érdekes volt olvasni a jelmondatokat.
A valóság az, hogy amit csépelt a gép, mind elvették s gyermekkoromban arra is emlékszem, hogy csak puliszkára telt és az is szűkösen. Ha alkalmilag a vásárból hoztak egy "veknit", az maga volt az ünnep. Ekkor mondta Józsa Miki unokatestvérem édesanyámnak, hogy " tudja-e Juli nénöm „nincs kenyerünk s kaláccsal kénlódunk"
Abban az időben járt a fekete autó s megsétáltatta azokat, akik "nem léptek egyszerre ".
Egy nyári zápor után minőségi sár lett Székelyszentmiklós utcáján s én és Feri barátom a templom kerítésére meszelt jelmondatokat szépen bekentük sárral. Úgy 6-7 évesek lehettünk s nem is sejtettük, hogy "vége lesz a világnak". Rácz Károly, az új rendszerrel azonosuló tanító elvtársnak a közbenjárása mentette meg szüleinket a fekete autótól.
Ma akármerre nézek, mindenhol kampánystigmák láthatók.
Lehet, hogy egy jó nyári zápor csinálna valami minőségi sarat, mielőtt megérkeznének a tetűvizsgálók a "Nap " alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése