2012. 06. 05. Leleményesség Farkas Dénes
Kedélyes örömmel emlékezem vissza egy kedves - immáron néhai - barátom gyermekeire.
A '80-as évek nélkülözésekkel teljes időszakában hivatali látogatásra mentem. Három gyönyörű kisfiú tevékenykedett a parókia udvarán. Mikor megláttak a kapun bejönni, hátráltak a csűr felé, de megszólítottam őket s a nagyobbikat sikerült megsimogatni. Szóltam a kisebbek felé kérve, hogy jöjjenek közelebb, hogy pusziljam meg a hajukat, mert én nem bántom őket. Néztek lesütött fejjel, de felfelé villanó tekintettel mustráltak engem - az idegent! Újra szóltam, hogy gyertek közelebb, de sikertelenül próbálkoztam. Egy kevés idő múltán azt mondja nekem a nagyobbik - ő is csak 5-6 éves lehetett - , hogy - közben a testvérére mutatott - "az ha tudná, hogy magának van valami olyasmi a táskájában, akkor ne féljön, me hívás nélkül is oda mönne".
Nagyon tetszett nekem a gyermek leleményessége, aki kicsi ártatlanságával tétre tette a dolgot, azaz tudni akarta, hogy hoztam-e valamit?
Abban az időben szinte semminemű édességet nem lehetett kapni, azonban visszafordultam és a keresztúri cukrászdából sikerült venni néhány szelet krémest, melyet átadtam a gyermekeknek barátkozásunk előlege gyanánt.
Egy barátom mesélte, hogy egy székely családban, ahol az Ő-zés tájszólása a meghatározó, arról beszélgettek, hogy miket szeretnek enni a gyermekek. A kicsi lurkótól megkérdezte a barátom, hogy te mit szeretsz legjobban megenni? Én a CSIPSZÖT, jött az azonnali válasz!
Elgondolkoztam azon, hogy Székelyföldön, ahol rárohad a pityóka a termelőkre , a chips preferenciás gyermekcsemege lett.
Azon morfondíroztam, hogy egy jókora burgonya felszeletelt és géppel pergelt-ízesített darabjainak az árából megvehető lenne néhány kiló pityóka, vajon hol késik a székely leleményesség?
Gyermekkorom azon vicce jutott eszembe, mikor a gyermek ette az almamagot és megkérdezte a milicista, hogy miért eszed? Hogy okosodjam - jött a válasz! Adjál nekem is, kérte a rendőr. 5 szem 5 lej, mondta a gyermek és kész is volt a vásár. Visszatér a milicista másnap és azt mondja, hogy 5 lejért egy kiló almát vehetett volna s abban sokkal több almamag van. Hány szemet evett meg - kérdi a gyermek? Egyet, mondta a rendőr. Na, látja már egy szemtől is megokosodott.
Nagy szükség lenne a székely leleményre, Ábelekre, Úz Bencékre, még akkor is, ha Nyírőt nyírják.
Addig, míg gyermekeink eszik a "csipszöt", hátha valaki "valami olyasmit vöszön elé a táskájából, amiért érdömös lösz odamönni!”
Kedélyes örömmel emlékezem vissza egy kedves - immáron néhai - barátom gyermekeire.
A '80-as évek nélkülözésekkel teljes időszakában hivatali látogatásra mentem. Három gyönyörű kisfiú tevékenykedett a parókia udvarán. Mikor megláttak a kapun bejönni, hátráltak a csűr felé, de megszólítottam őket s a nagyobbikat sikerült megsimogatni. Szóltam a kisebbek felé kérve, hogy jöjjenek közelebb, hogy pusziljam meg a hajukat, mert én nem bántom őket. Néztek lesütött fejjel, de felfelé villanó tekintettel mustráltak engem - az idegent! Újra szóltam, hogy gyertek közelebb, de sikertelenül próbálkoztam. Egy kevés idő múltán azt mondja nekem a nagyobbik - ő is csak 5-6 éves lehetett - , hogy - közben a testvérére mutatott - "az ha tudná, hogy magának van valami olyasmi a táskájában, akkor ne féljön, me hívás nélkül is oda mönne".
Nagyon tetszett nekem a gyermek leleményessége, aki kicsi ártatlanságával tétre tette a dolgot, azaz tudni akarta, hogy hoztam-e valamit?
Abban az időben szinte semminemű édességet nem lehetett kapni, azonban visszafordultam és a keresztúri cukrászdából sikerült venni néhány szelet krémest, melyet átadtam a gyermekeknek barátkozásunk előlege gyanánt.
Egy barátom mesélte, hogy egy székely családban, ahol az Ő-zés tájszólása a meghatározó, arról beszélgettek, hogy miket szeretnek enni a gyermekek. A kicsi lurkótól megkérdezte a barátom, hogy te mit szeretsz legjobban megenni? Én a CSIPSZÖT, jött az azonnali válasz!
Elgondolkoztam azon, hogy Székelyföldön, ahol rárohad a pityóka a termelőkre , a chips preferenciás gyermekcsemege lett.
Azon morfondíroztam, hogy egy jókora burgonya felszeletelt és géppel pergelt-ízesített darabjainak az árából megvehető lenne néhány kiló pityóka, vajon hol késik a székely leleményesség?
Gyermekkorom azon vicce jutott eszembe, mikor a gyermek ette az almamagot és megkérdezte a milicista, hogy miért eszed? Hogy okosodjam - jött a válasz! Adjál nekem is, kérte a rendőr. 5 szem 5 lej, mondta a gyermek és kész is volt a vásár. Visszatér a milicista másnap és azt mondja, hogy 5 lejért egy kiló almát vehetett volna s abban sokkal több almamag van. Hány szemet evett meg - kérdi a gyermek? Egyet, mondta a rendőr. Na, látja már egy szemtől is megokosodott.
Nagy szükség lenne a székely leleményre, Ábelekre, Úz Bencékre, még akkor is, ha Nyírőt nyírják.
Addig, míg gyermekeink eszik a "csipszöt", hátha valaki "valami olyasmit vöszön elé a táskájából, amiért érdömös lösz odamönni!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése