2012. 06. 15. Zsoltáros ima péntek reggel Orbán Erika
Fénysugáron küldtél, Atyánk, szőtt álmaink éjjeléből e napba. A Te szíved a Nap, melyből árad az éltető fény.
Hosszú vagy rövid éji utunkon kísértek csillagok, dajkáltak szülők, csókoltak társak, felsírtak gyermekek, koldusként kopogtak kínzó kérdések. Sajgott vagy csitult a test, a lélek nem maradt közömbös. S a Szellem, Te, Örökkévaló, őrködtél fölöttünk, lüktettél mibennünk. Amikor szemünk kinyílik, ébredjen hálánk! Ha elindulunk, áldásod legyen utunk!
Ötször kelt szíved és ötször fektettél a Neked szentelt nap óta. Mi Tőled számoljuk az időt; a jó hét hatalmas neved visszhangjából nő ki. A vásár napján lealkudtuk égboltra helyezett dicsőségedet, hogy szánkba véve reggel-este beteljünk vele. Aztán láttuk haragos-komor egedet, dörgedelmes tornyaival, megnyílt csatornáival. Gyermekeidként áhítattal kérdeztük: mi a halandó, hogy megemlékezel róla; az ember fia, hogy megoltalmazod?! Csorgó áldásod lemosta rólunk a félelmet, trónjaid előtt alázattal ültünk. A hitében remegő menedéke, a teremtett védelme maradtál mindenkor. Hála és dicsőség nagy nevednek!
Köszönjük, hogy hétköznapi, munkás perceink ezreit, mint megannyi virágszirmot helyezhetjük hálaimánk koszorújára. Legolcsóbb szórakozásunk az egyszerű munka. És a hittel végzett feladat tisztábban ragyog. E kettő a mai nap is úgy tartozzon össze, mint a reggel és a fény! Dolgos hétvégi mozdulatunk, mint szegények reménye, legyen szerény és alázatos! Segíts, Atyánk, ma is úgy ítéljük meg munkánk jelentőségét, hogy jellemfaragó hatása megvalósuljon! Józan derűt szórj azokra, akik napnyugtától pihennek; lelkesedés permetét a tovább dolgozókra.
Nyitogasd szemünket: mulasztásainkat pótoljuk. Szándékainkat nemesítsd: jót rosszra ne aprózzuk! Örömeink, ha vannak, osszuk! Bánatok horgonyát oldjuk! S Benned, Örökkévaló, ha bízunk, kérdéseinkre választ kapunk.
Imánk vége felé csónakba szállunk, s a Gondviselés taván tovasiklunk. Szélá!
Fénysugáron küldtél, Atyánk, szőtt álmaink éjjeléből e napba. A Te szíved a Nap, melyből árad az éltető fény.
Hosszú vagy rövid éji utunkon kísértek csillagok, dajkáltak szülők, csókoltak társak, felsírtak gyermekek, koldusként kopogtak kínzó kérdések. Sajgott vagy csitult a test, a lélek nem maradt közömbös. S a Szellem, Te, Örökkévaló, őrködtél fölöttünk, lüktettél mibennünk. Amikor szemünk kinyílik, ébredjen hálánk! Ha elindulunk, áldásod legyen utunk!
Ötször kelt szíved és ötször fektettél a Neked szentelt nap óta. Mi Tőled számoljuk az időt; a jó hét hatalmas neved visszhangjából nő ki. A vásár napján lealkudtuk égboltra helyezett dicsőségedet, hogy szánkba véve reggel-este beteljünk vele. Aztán láttuk haragos-komor egedet, dörgedelmes tornyaival, megnyílt csatornáival. Gyermekeidként áhítattal kérdeztük: mi a halandó, hogy megemlékezel róla; az ember fia, hogy megoltalmazod?! Csorgó áldásod lemosta rólunk a félelmet, trónjaid előtt alázattal ültünk. A hitében remegő menedéke, a teremtett védelme maradtál mindenkor. Hála és dicsőség nagy nevednek!
Köszönjük, hogy hétköznapi, munkás perceink ezreit, mint megannyi virágszirmot helyezhetjük hálaimánk koszorújára. Legolcsóbb szórakozásunk az egyszerű munka. És a hittel végzett feladat tisztábban ragyog. E kettő a mai nap is úgy tartozzon össze, mint a reggel és a fény! Dolgos hétvégi mozdulatunk, mint szegények reménye, legyen szerény és alázatos! Segíts, Atyánk, ma is úgy ítéljük meg munkánk jelentőségét, hogy jellemfaragó hatása megvalósuljon! Józan derűt szórj azokra, akik napnyugtától pihennek; lelkesedés permetét a tovább dolgozókra.
Nyitogasd szemünket: mulasztásainkat pótoljuk. Szándékainkat nemesítsd: jót rosszra ne aprózzuk! Örömeink, ha vannak, osszuk! Bánatok horgonyát oldjuk! S Benned, Örökkévaló, ha bízunk, kérdéseinkre választ kapunk.
Imánk vége felé csónakba szállunk, s a Gondviselés taván tovasiklunk. Szélá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése