2012. június 4., hétfő

Szabó Adél: Asztalok

2012. 06. 04.     Asztalok     Szabó Adél    

Van az életünknek egy nagyon fontos tárgya, bútordarabja, ami végigkíséri mindenapjainkat, életünk minden boldog és boldogtalan eseményét. És ez a tárgy, aminek sok esetben már-már lelke van, az nem más, mint az asztal. Gondolj csak bele, hány és hányfélék lehetnek asztalaink.  Kerekek, négyszögűek, kicsik és nagyok, vas és fa asztalok, és néha találkozunk kőasztalokkal is. Gondolj csak arra, hogy hányféle asztalt ültél, álltál körül eddigi életed során?

Az asztalok azok, melyek tanúi életünk minden rezdülésének. Asztalok mellől indulunk el reggel a munkába, az iskolába, vándorlásainkra, tékozló útjainkra, megkeresni a hozzánk illő és hasonlatos embert, majd itt fogadunk örök hűséget egymásnak... Innen indulunk el Istenkeresésünkre is. És ide is térünk haza, megnyugodni, megpihenni, erőt meríteni, szeretetből töltekezni, feltarisznyálni.

Sokszor az is mondhatnánk, hogy az asztalaink a leghűségesebb társaink, a legnagyobb titkaink őrzői. Olyanok, mint a legjobb barátok, mint a legközelebbi családtagok, akik mindig jelen vannak életünkben, sírásunkban és nevetésünkben. Jelen vannak mély hallgatásukkal és évgyűrűjükből sugárzik felénk a titokrejtő meleg nyugalmuk.

Asztal az igazi jelképe közösségbe való tartozásunknak. Hányféle asztal mellett álltál, ültél, szorongtál, nevettél, öntötted ki lelkedet? Asztalok jelennek meg most szemeink előtt.

Asztalok, melyek valamikor nevetéssel voltak körülülve, s mára már mély csend veszi körül. Asztalok, melyekre gyermekként felállítottak, s melyről azt hittük, hogy miénk a világ. Asztalok jutnak eszünkbe, mely mellett ülve éreztük, hogy az, aki velünk szemben ült, azzal szétszakíthatatlanul egyek vagyunk, összetartozók, mint nap és fény. És mára hol van az az asztal? Van, de elválaszt bennünket.

Asztalaink, mindig várnak, hogy harmóniával föléjük hajoljunk. Ők azok, akik talpon tudnak maradni, ellentétben az emberrel. Ők azok, akik nem mondják, hogy nem ülhetsz le mellém, mert neked más a bőröd színe, más a hitbéli meggyőződésed, más a társadalmi helyed.

Ülj le, és gondolkodj el magadon, és nézz szembe azokkal, akik melletted ülnek, a te asztalod körül, és az asztalod fogja megmondani, ki vagy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése