2012. 06. 30. Boldogságról Pál János
Nemrég botlottam bele ebbe – az egyik jól ismert hitelintézet – magabiztosan csengő hirdetésébe: „A boldogság nem kopogtat be csak úgy, meg kell tervezni.”
Visszahőköltem egy pillanatra, merthogy ezt én nem így tudtam eddig. Vagyis azt, hogy a boldogságot tervezni is kell. Eszerint például nem örvendezhetek egy hirtelen találkozásnak, mert egyszerűen nem terveztem meg azt előre. Aztán nem lehetek boldog azért sem, mert ugyebár az – a bank üzenete szerint legalábbis – pénznek függvénye. De alkalmatlan vagyok a boldogságra egyedül azért is, mert a „boldogság-terv” pénzügyi szakértő tanácsa nélkül kivitelezhetetlen.
Meginogtam egy szempillantásnyi időre… Talán téves úton jártam eddig, talán mégiscsak jó volna, ha én is terveznék és eljárnék alkalomról-alkalomra valamelyik „boldogságszakértőhöz”, ha elidőznék valamelyik „boldogsággyárban”?!
Kételyeim azonban, amilyen gyorsan jöttek, olyan hamar el is múltak. Nem tudtam, hogy a boldogságot meg kell tervezni, de nem is érdekel ostobaságom, mert inkább hiszem azt, hogy nem tervezni és keresni kell a boldogságot, hanem csak egyszerűen belebotlani. Bízom abban, hogy van belőle elég, csak éppen a tervezés nem enged egyeseket rohanni, hanem a földhöz köti, ebben az agyontervezett világban.
Nemrég botlottam bele ebbe – az egyik jól ismert hitelintézet – magabiztosan csengő hirdetésébe: „A boldogság nem kopogtat be csak úgy, meg kell tervezni.”
Visszahőköltem egy pillanatra, merthogy ezt én nem így tudtam eddig. Vagyis azt, hogy a boldogságot tervezni is kell. Eszerint például nem örvendezhetek egy hirtelen találkozásnak, mert egyszerűen nem terveztem meg azt előre. Aztán nem lehetek boldog azért sem, mert ugyebár az – a bank üzenete szerint legalábbis – pénznek függvénye. De alkalmatlan vagyok a boldogságra egyedül azért is, mert a „boldogság-terv” pénzügyi szakértő tanácsa nélkül kivitelezhetetlen.
Meginogtam egy szempillantásnyi időre… Talán téves úton jártam eddig, talán mégiscsak jó volna, ha én is terveznék és eljárnék alkalomról-alkalomra valamelyik „boldogságszakértőhöz”, ha elidőznék valamelyik „boldogsággyárban”?!
Kételyeim azonban, amilyen gyorsan jöttek, olyan hamar el is múltak. Nem tudtam, hogy a boldogságot meg kell tervezni, de nem is érdekel ostobaságom, mert inkább hiszem azt, hogy nem tervezni és keresni kell a boldogságot, hanem csak egyszerűen belebotlani. Bízom abban, hogy van belőle elég, csak éppen a tervezés nem enged egyeseket rohanni, hanem a földhöz köti, ebben az agyontervezett világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése