2013. 04. 17. | Nyugodj békében! | Albert-Nagy Ákos István | |
„Nyugodjék
békében!”– hangzik megannyi ember szájából a „jókívánság” valahányszor
halottaikra emlékeznek. De vajon mire, avagy kire gondolnak ilyenkor? Ki
nyugodjék csendesen és békében? Vagy lehetne-e egyáltalán másképp
nyugodni? Lehet-e háborgatott az örök pihenés?
E talán
megdöbbentő kérdéseket azért teszem fel, mert unitárius meggyőződésem
szerint hiszem és vallom, hogy a test bizonyos értelemben úgy sem
nyugszik meg, mert az örök mozgás és változás rendjén oszlásnak indul,
elemeire bomlik, úgy szólván, mi por volt, porrá válik. Ezzel szemben
lelkünk, ez az Istentől kapott ajándék, akár kívánjuk, akár nem,
háborítatlanul tér vissza a szerető Istenhez, Istenbe.
Mégis
alkalomról alkalomra elhangzik kívánságunk azokért, akik örökre távoztak
a földi létből. És talán éppen ez a legfurcsább: Azokért hangzik a
kérés, akik már elmentek. Ilyetén felvetődik bennem a kérdés: nekünk,
élőknek miért nem mondják, miért nem kívánnak ilyesmit? Mi, élők
nyugtalankodjunk tovább a békétlenségben? Miért a halottaknak szól ez a
kívánság, kiknek további „élete” már szabad akaratukon kívül áll, s akik
számára biztosítva van a nyugodalom? Azok felé pedig, akik még
rendelkezhetnek sorsuk fölött, akik harcokat vívnak ezen a világon,
békét és megnyugvást keresve szüntelenül, azok felé miért nincsen efféle
melegszívű jókívánságunk? Isten nyugtassa a holtakat..., de mi legyen
az élőkkel?
Amióta
csak megszülettünk biztonságérzetünk hiánya miatt nyugtalankodunk. Sőt,
környezetünkben is az ebből fakadó békétlenkedéssel okozzuk a
feszültségeket. Ezért egyre biztosabb vagyok abban, hogy elsőrendű
feladatunk az, hogy megtanuljuk békén (békében) hagyni elsősorban
magunkat, majd másokat, illetve megtanuljunk igazán hinni Istenben,
mert így fogunk csak megnyugvást találni az Ő gondviselő oltalmában.
Te lehet ezután is halottaidnak fogod mondani, de ne vedd rossz néven tőlem, hogy most őszintén azt kívánom Neked: Hagyd békén magadat, és nyugodj békében!
|
2013. április 18., csütörtök
Albert-Nagy Ákos István: Nyugodj békében!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése