2013. 04. 12. | Találkozásaink | Máthé Sándor | |
Mindig
megyünk valahonnan valahová, valakitől valakihez. Miért? - A
legtöbbször azért, hogy találkozzunk. Ezt elfogadva, azt is hozzá
tehetem, hogy ezeknek a találkozásoknak a jegyében zajlik egész életünk.
Vagyis: az élet nem más, mint találkozások véget nem érő sora.
Minden
találkozás lényege a kapcsolatkeresés, a kapcsolatteremtés. Ez a
mozgatója a találkozások létrejöttének: a szerelemnek, házasságnak,
barátságnak.
A
találkozások alkalmával az emberek odafigyelnek egymásra, elismerik, −
elfogadják egymást. Ilyenkor mindig ajándékozunk magunkból valamit,
ugyanakkor elfogadunk valamit a másiktól − a másikból. Ha ez nem
történik meg, akkor a találkozásból nem lesz kapcsolat.
A
találkozásoknak különböző eredményei lehetnek. Vannak ösztönző, építő,
kibontakoztató, életet formáló találkozások, de vannak bénító,
megsemmisítő, sebet, csalódást, fájdalmat okozó találkozások is.
A
találkozás fogalmát nemcsak az élet hétköznapi síkján használhatjuk,
ugyanúgy jelen van a vallásos élet miden megnyilvánulásában. Jézus is a
hétköznapi életben szerzett tapasztalatait használta fel minden egyes
találkozásánál, azért, hogy mindennapi életünket felemelje abba a másik
dimenzióba, az isteni világba. Így szentelődik meg a világ, így
szentelődnek meg hétköznapi találkozásaink is.
Elidegenedő
világunkban a közösség az egyik legnagyobb érték, igazi szentség. Az
igazi találkozás helye számunkra a templom, az Istennel való találkozás
helye, hiszen ott jön létre az igazi közösség, az Istent szeretők, az
Istenhez tartozók közössége. De ez nem jön létre csak úgy magától, csoda
formájában. A közösséget meg kell teremteni, s ha már megteremtettük
össze kell tartani.
A
közösségteremtés a közösség tagjait érdeklő igazság kimondásával
kezdődik. Mindenki által elfogadott alapelvek, igazság nélkül nem
tarthatóak össze hosszú távon egy közösség tagjai. Jézus legfőbb
igazsága az egymást megbecsülő szeretet és annak kimondása. Az olyan
hangulatú együttlétekben, mint amilyenek Jézus és tanítványainak
találkozásai voltak, nem nehéz többre vágyó lélekkel az Isten-országa
felé fordulni és mások érdeklődését is arra felé irányítani.
Adjunk
hálát Istennek, hogy időről – időre együtt lehetünk, találkozhatunk
egymással és Istennel. Higgyük, hogy kapcsolatunk mindkét síkon tartós
marad.
|
2013. április 12., péntek
Máthé Sándor : Találkozásaink
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése