Czire Szabolcs: Azok a kezek

2013. 04. 04.	Azok a kezek	Czire Szabolcs
Vajon mi történik a lelkészben, amikor úrvacsorát oszt? A lelkészi szolgálat egyik legmélyebb ismétlődő tapasztalása, de vajon mi zajlik belül? Általános választ nem lehet adni, még egy ember esetében sem, de elmesélem, hogy mi történt bennem ezen az ünnepen. Először a szolgálatvégzők álltak ki, ahogy annak lennie kell. Először nekik kell átlépni ama másik valóságba, vagy ami ugyanaz: mélyebbre jutni ebben a valóságban. Aki nincs ott, az másokat ne hívjon! Aztán útjukra indulnak a szent jegyek, és egy kis időre mintha tényleg felvillanna valami a Mester utópisztikus látomásából egy olyan világról, ahol csak Isten van és az ember a maga teremtettségének teljességében. Ahol nincsenek határok és különbségek, ahol a sánta jár, a vak lát, az éhezőnek is jut bőven és mindenki tudja, hogy a legfontosabb kell legyen a legfontosabb. Becsülni kell az olyan helyzetet, ahol hangos szavak nélkül lehetünk együtt. És most úgy van. Csak a szemek és a kezek beszélnek. De leginkább a kezek! Bár még sokan tudják, hogy a jegyek átvételekor egymás szemébe nézünk, sokan nem tudják. S kik tudják is, néha lesütik szemüket vagy időnként tekintetük inkább szociális cselekvés, amely többet elrejt, mint feltár… De a kezek, azok a kezek: ott vannak, és csak mesélnek és mesélnek! A kézelemzők gyakran a jövőt fürkészik a kézben, de itt a kéz meséli önmagát. Sorsok villannak fel, kapcsolatok, kínok, sok-sok munka, simogatás és szorítás, építés és veszteség, egyszóval: megragadások és elengedések… Pillanatok alatt peregnek le élettörténetek, de a lelkész tovább halad. Most nem kötődhet, nem kapcsolódhat, ez egy másik dimenziója a létnek, amelyben a különbségek hasonlóvá válnak, ahol a másság eltűnik, és minden Emberré oldódik. Igaz, hogy az életben a nagy utazások gyakran egy kézfogással kezdődnek, és ez egy nagy utazás, de most nem a lelkész az, aki megragadja a kezet… A Beatles jut eszembe: páratlan sikerük egyik titka talán az, hogy első lemezüknek az I Wanna Hold Your Hand (Fogni akarom a kezed) volt a címe. Telitalálat! Mert ez az, amire minden ember vágyik. Látszólag szexre, látszólag házasságra, látszólag vagyonra, látszólag hatalomra... De valójában, hogy megfogják valaki kezét és viszont. Körbe járnak a jegyek, és most nem a lelkész az, aki megragadja a kezet… A lelkész csak tanúja annak, ahogy ezek a beszélő kezek összefonódnak Isten kezével. Egy idős házaspár mesélte, hogy életük során annyi mindent el kellett engedniük, de egymás kezét sosem engedték el. A körben állók úgy hiszik, hogy gyakran kicsúszik kezük Isten kezéből. De a lelkész – miközben végig jár a szent jegyekkel – pontosan tudja, hogy ez sosem történt, és sosem történik meg…