Lőrinczy Zsolt Bendegúz: Amőbás napok

2013. 04. 21.	Amőbás napok	Lőrinczy Zsolt Bendegúz
Vannak hosszabb, rövidebb időszakok, amikor értelmetlennek látom az életem. Olajfoltnak képzelem magam egy folyó felszínén, amit céltalanul visz az ár. Gyakorlatilag egy síkban élek, nincs mélység, nincs magasság, ezért amőbás napoknak nevezem az ilyen napokat. Természetesen az ilyenkor készített leltár is lehangoló. Minden nap feladok valamit régi önmagamból. Változik az életmódom, lefaragok önként, vagy kényszerűségből a vágyaimból. A rossz szokásaim elhagyását természetesen nem sajnálom, nem hiányzik például a dohányzás. A sózott-borsozott kövérségek, egy ropogósra sütött csülök és még rengeteg, egészségtelennek nevezett ételféleség azonban most is jól esne, de jóakaróim tanácsára hallgatva étrendemből kihagytam. Nincs, főleg lelki erőm a reggeli tornáimhoz, pedig érzem, hogy gyengülök és a rendszeres testmozgásra nagy szükségem lenne. Nem hiányoznak a szakmai kihívások, nem hiányzik a munka. Nem álmodozom elmaradt szép utazásokról, vagy régen látott vidékek újbóli bejárásáról. Nincs erőm, kedvem eleget tenni megtisztelő meghívásoknak. Nincs erőm, kedvem tartani a kapcsolatot azokkal, akiket szeretek, testvéreimmel, barátaimmal. Nem járok templomba, nem keresem a találkozást Istenemmel sem. Nincs bennem hit? Nem látok kiutat ebből a helyzetből. Nincs bennem remény? Nem irányulnak felém szeretet sugarak, de ha mégis, azokat nem tudom befogadni és nem tudom viszonozni. Nincs bennem szeretet? Mindenről lemondtam, mindent feladtam, itt állok üresen, se hit, se remény, se szeretet. Ha „szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint zengő érc vagy pengő cimbalom”.