Rácz Norbert: Szuperhősök

2013. 04. 11.	Szuperhősök	Rácz Norbert
Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, elkezdett beszélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele." (Lk 11,29) A nagyobb fiaim az elmúlt időben ismerkedtek meg a szuperhősök fogalmával. Csodálattal tekintenek ezekre a mesebeli alakokra, és bizony, parázs viták szoktak kialakulni közöttük, hogy ki az erősebb: a Pók- avagy a Denevérember? Megmosolyogni való gyermeki jelenségként lehetne túllépni az ő vitáikon, de arra lettem figyelmes az elmúlt hónapokban, akár években, hogy a felnőttek között is nagyon megerősödött a szuperhősök iránti érdeklődés. Hollywood ontja azokat a filmeket, amelyeknek a középpontjában valamilyen természetfölötti erőkkel, vagy rendkívüli technikai eszköztárral rendelkező lények, néha együtt, de gyakrabban egyedül küzdenek egy szintén hatalmas gonosszal, és – természetesen – mindig győznek. Aki követi a világhálós fórumokat, tapasztalhatja, hogy bizony felnőtt emberek között is ádáz vita folyik arról, hogy ki erősebb, a Pók-, vagy a Denevérember. A jelenség valószínűleg összefüggésben van a válságos időkkel. A képregények és szuperhősök hajnala a huszadik század húszas, harmincas éveire esik, a nagy gazdasági válság idejére. Válságos korokban, amikor úgy tűnik, hogy a világ megfoghatatlan, természetfeletti erőkkel rendelkező ellenségként tornyosul az átlagember feje fölé, amikor nem látszik kiút a mindenhonnan támadó rossz elől, az ember a fantázia világában játssza le a harcot a rosszal, ahol segítségére vannak azok a természetfeletti erővel megáldott, vagy hihetetlen technikai eszköztárral rendelkező Pók- és Denevéremberek, akik a jó bajnokaiként, ádáz küzdelemben végül legyőzik a gonoszt. Ezekben a válságos korokban felerősödik az ember csodavárása, mert látszólag csak ez ad menekvést a számára. Kell a bizonyosság, hogy mégis – minden látszat ellenére – végül a jó győz. De mielőtt megbélyegeznénk, vagy leírnánk a képregények, szuperhősök világában „rekedt” mai felnőtteket, lássuk be, hogy azért nekünk, vallásos embereknek is jól fogna néha egy kis bizonyosság a hit dolgaiban. Kis epifánia, vagy valami kézzelfogható, bizonyíték arról, hogy jó úton vagyunk. Valami hasonlót vártak Jézustól is a kortársai, de Jézus a csodaváró tömegnek nem ad jelt, helyette Jónás rejtélyes jelét hagyja a nemzedékének. Mégpedig azt a példát, hogy Jónás, az idegen ember szavaira Ninivé, a nagyváros, megtér. Puszta szavak hatására megváltozik egy egész közösség. Ez a szupererős szavak hatása, amelyek gyakran csodával határos módon képesek arra, hogy a rosszat jóra fordítsák. A szuperhősök bennünk élnek. A nagy küzdelem bennünk megy végbe, s az alapvető kérdés, hogy a szavakkal jelentkező jó hangját képesek vagyunk-e meghallani, vagy sem, illetve, hogy ezek alapján tudunk-e élni, s megváltozni, hogyha kell. Hatalmas erő van minden gondolkodó emberben, olyan erő, amely nemcsak egy életet, hanem magát a világot képes jobbá tenni. A választás egyedül és kizárólag a mi kezünkben van!