Sándor Szilárd: Remény

2013. 02. 03.	Remény	Sándor Szilárd
Felsejlik a gondolatból a suttogó esély, szavakká még nem formálódik a sekély vizeken is zöld ágon rügyező szirom. Illatát szomjasan csendben kiiszom. Nekem olvad a hó és nekem fúj a szél, s bár még morcosan sárosan él a tél, tudom, hogy érkeznek majd a fecskék, szárnyalnak neked is a vendég-lepkék. Madarak éneke ébreszti majd a reggelt, s álom útjaink rögein a szívünk is felkel. Szép lesz a hajnal és szép lesz az este, mert gondolataink Isten is felkereste.