Mikó Ferenc: Csodavárás

2013. 02. 07.	Csodavárás	Mikó Ferenc
Vizsgaidőszakban, a megmérettetés előtti este, éjszaka mindig valamilyen érdekes érzés kerített hatalmába. A csodára vártunk és csak egyet kívántunk: ha még lenne egy napom, tökéletesen fel tudnék készülni, de ugyanakkor szerettük volna, ha már eljönne a megmérettetés pillanata, hogy túlessünk rajta, és vége legyen a feszült állapotnak. Legnagyobb meglepetésünkre a csoda néha bekövetkezett: a tanár halaszthatatlan okok miatt nem jött el vagy a diákok gyermeki ártatlan arcot mutatva, számtalan világrengető érvet felsorakoztatva kisírt néhány nap haladékot. És még nagyobb meglepetésünkre az a néhány ajándék nap soha sem volt elég. Úgy sem tudtunk tökéletesen felkészülni. Advent időszakában, már a legelső vasárnaptól arról prédikálunk, hogy idejében neki kell fogni a felkészülésnek, lélekben és külsőnkben is. A prédikáció mindig egy kicsit önmagunknak is szól – mindig szerettem volna karácsonyra tökéletesen felkészülni. Csak egy pár nap kellett volna még, hogy minden ajándék meglegyen, a fiatalokkal még csak egy próba kellett volna, a prédikációra még csak egyet kellett volna aludni, hogy igazi legyen. De ugyanakkor bennem volt a várakozás is, hogy jöjjön a csodálatos pillanat, a találkozás, az este a templomi áhítat. Volt alkalmam, amikor nagyon korán elkezdtem a rendszeres hangolódást, és úgy is sietés lett a vége, soha nem érkeztem el a tökéletes felkészültségig. Csodát várunk. Szülésre készülünk. Várjuk a pillanatot, ugrásra készen állva. Még szeretnénk egy pár napot, hogy készüljünk fel tökéletesen. Még beszerezni valamit a kórházi táskába, kigyógyulni a náthából, kivasalni minden kis inget és ágyneműt. De ugyanakkor már mennénk is, hogy túlessünk, hogy a feszültségtől megszabaduljunk, és lássuk, megtapasztaljuk a csodát. Hosszú hónapok óta készülünk, és még mindig lenne teendő. Tökéletesen nem tudunk felkészülni. A vágy a csodára, a várakozás indítja el bennünk a tökéletesedés folyamatát, de ezt a szintet soha nem érjük el. De ne kísértsük az Istent, ne akarjunk tökéletesek lenni, csak igyekezzünk azt elérni. Mert a pillanat, a csoda mindig eljön, és mi fogadjuk, éppen amilyen felkészülten talál bennünket. A csoda, a megérkezés pedig mindig boldoggá tesz majd bennünket.