Sigmond Júlia: A búcsúlevél

2013. 02. 05.	A búcsúlevél	Sigmond Júlia
A címben jelölt szó hallatán az öngyilkosok jutnak eszembe, bár nem mindenik szánalomra méltó, életétől megválni akaró ember vagy gyermek (!) ír búcsúlevelet. Nemrég kaptam halálos beteg barátnőmtől egy búcsúlevelet. Napokig készült írni, míg nagy erőfeszítések árán sikerült papírra vetnie gondolatait, érzéseit. Leírta bánatát, hogy itt kell hagynia a földet, bár a szinte elviselhetetlen szenvedés miatt, melyet a töméntelen gyógyszer sem tudott semlegesíteni, minden reggel első gondolata az volt: vajon ma meghalok? Barátnőm megköszönte, hogy barátok voltunk, és nagyon szomorú, hogy többet nem látjuk egymást, mert szeretett volna még egyszer találkozni velem. Arra kért utolsó levelében, hogy néha gondoljak rá. Két fényképet is küldött magáról, ahol lánya és két unokája mellett boldogan mosolyog. Egy évet sem élt a tavaly karácsonykor készült kép után. Békés, csendes öregkort kívánt nekem és mindenkinek, akiket szeretek. Egy telefonszámot is küldött, hogy érdeklődhessem felőle sógornőjétől. Külföldön élő lánya naponta telefonált neki, de segíteni ő sem tudott, mert az orvosok közölték vele, hogy menthetetlen. Mély fájdalommal olvastam barátnőm búcsúlevelét. Soha életemben nem kaptam ehhez hasonló, ilyen szívgyötrő, bánatot okozó sorokat. Szerettem volna meglátogatni őt, de amikor sógornőjének telefonáltam, már csak haláláról értesültem. Mérhetetlenül sokat szenvedett, szegény. Búcsúlevele erősen meggondolkoztatott. Tulajdonképpen egy bizonyos koron túl akárki megírhatná búcsúlevelét azok számára, akik fontosak voltak életében. Az idő- és alkalomhiány miatt el nem mondott gondolatokat, érzéseket, vagy a soha senkinek el nem mesélt emlékeket, miért vinni a sírba?! Ha olyan levelet lehetne írni, mellyel örömöt lehetne szerezni, olyan lenne, mint egy óriási meglepetésként kapott, nem várt örökség! Ezért most azon gondolkozom, hogy vajon számomra eljött-e már az idő megírni a búcsúlevelet? És ha igen, mit írhatnék benne? Talán csak ennyit: Emberek! Szerettelek Titeket, és köszönöm, hogy Ti is szerettetek! Istenem! Köszönöm az életem! Jó volt embernek lenni!