2013. 02. 24. | Van-e helye?... | Molnár Imola | |
Néha
napján igenis eljutunk olyan helyzetbe, hogy határozottan állítjuk:
vannak dolgok, amiknek csak a szívünkben van helye de (sajnos) az
életünkben nincs.
Emiatt
vannak baba-arcú szende nőszemélyek, akik egyébként élnek-halnak a
versenymotrokért...de hát, most hogy néznének, mondjuk például egy
huszonéves lelkésznőre, aki egy tűzpiros Ducati999-el száguldozik??? Pedig az a szíve csücske, de az életébe mégsem fér bele...(egyelőre legalábbis nem).
És
vannak komoly, elismert és közismert politikusok, akiknek talán
legnagyobb "kedvencei" a keleti harcművészek kimonói, de azért mégis
hogy nézne ki, ha mondjuk, az amerikai elnök "pizsamában" flangálna a
Fehér Házban???...(A nyilvános megjelenésekről nem is beszélve)
Olyan
hosszasan lehetne még folytatni az extrém, vagy kevésbé extrém
példasort, de a lényeg ez marad: vannak dolgok, amiknek a szívünkben van
hely, de az életünkben nincs. Ez igazából lehet egy személy, egy tárgy,
egy állapot, tulajdonképpen mindaz, ami idővel jelenvalóság és meglét
híján a képzeletünk, a titkos elméleti világunk részévé válik, és
ilyenkor, ha ismerjük, eldúdolásszuk Leonard Cohen In my secret life című dalát:
Ebben a
titkos világunkban filmhősök, világmegváltók vagyunk, azok, akiknek a
szüleink álmodtak, azok, akiknek mi álmodtuk önmagunkat. Azzal vagyunk,
akinek mára már nem maradt hely az életünkben, azt tesszük, amit
tulajdonképpen soha nem teszünk meg, kimondjuk azt, amit igazából soha
nem mondunk ki.
Bizonyára
nem mindenki, de sokan vagyunk így, így, hogy nem minden "fér bele" az
életünkbe abból, ami igazából − amióta csak az eszünket tudjuk − szívünk
csücske, amire titkon mindig vágyunk, ami olyan jó lenne, ami kellene,
amit szeretnénk. De az életmód, amit választunk, hogy éljünk,
tagadhatatlanul kereteket szab, és néha igen: szárnyakat vagdos. Ez néha
fájó, néha hasznos. Néha azt érezteti velünk, hogy csak "részleges"
életet élünk, néha meg azt, hogy ennyi pont elég...
Baj, hogy ez így van? Ki tudná megmondani...
|
2013. február 25., hétfő
Molnár Imola: Van-e helye?...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése