2011. 01. 17. Idomulás Farkas Dénes
A múlt század közepén egy alkalommal nagyszüleim elvittek egy sokadalomba. Ekkor még így nevezték a nagy vásáros napokat. A kisváros főterén volt a sokadalom. Ma ott virágokkal díszített park van, melyet 1955–’56-ban mi, akkori diákok kezdtünk kialakítani.
Azóta sokat változott Keresztúr főtere, amely mára meghatározza a kedves kis település városi jellegét. Ott láttam először körhintát, és ami nagyon elevenen megmaradt az emlékezetemben: valami idegen cigányok táncoltatták a medvét. Hazatérve meséltem, hogy mit láttam. Mondom Jankó bátyámnak, hogy doboltak és a medve táncolt. Azt mondta nekem, hogy azt úgy csinálják, hogy egy bizonyos elkerített területet tűzzel felmelegítenek, és oda rekesztik a medvét, s ahogy égeti talpát a talaj, úgy kezd topogni, és közben verik a dobot. Később már nem kell égetni a talpát, mert elég ha hallja a dobszót, és azonnal táncolni kezd. Akkor, 7–8 évesen nem ismertem azt a szót, hogy idomul.
Sok-sok esztendő elteltével néhai ifj. Báró Jóska kedves homoródszentpáli (később keresztúri esperes–lelkész) barátom mesélte, hogy neki „turista malacai” vannak. Abban az időben a Homoród vidéki lelkészek kocatartásra kényszerültek, mintegy önsegélyezés gyanánt a megélhetés végett. Nehéz volt eladni a mi vidékünkön a malacokat, és a leleményes székelyek ládákban, az autók tetején vitték a malacokat Ploiesti-re. Ott az ár is előnyösebb volt, és nagy volt a piac felvevőképessége is. Nem mindig sikerült ott sem a vásár. Volt úgy is, hogy egy-egy alom malac a Trabant tetején háromszor is megjárta Ploiestit. A malacaim – mondta Jóska – úgy megszokták az utazást, hogy amikor a Trabantot bekattintom, még bemelegíteni sincs időm, mert rontanak ki a pajtából. Átidomultak a turizmusba.
Az élet bizonyos vonatkozásaiban az idomulás megfigyelhető. Nem véletlen az a megállapítás, hogy sok kutya hasonlít a gazdira. Azon is elgondolkoztam, hogy az idomulás felfele visz, akár társadalomfejlesztő eszköz is lehet. Ha az idomulás negatív előjelű, akkor visszalépés, romlás következik. Ha igaz, hogy Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette, ha igaz Reményik azon szövege, hogy „egy Istenarc” van eltemetve az emberekben, akkor az idomulás igencsak várat magára.
Mielőtt a talaj égetni kezdi a talpunkat, és kirontani készülünk a pajtából, jó lesz meggondolni, hogy mégiscsak Felfelé kellene idomulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése