Máthé Sándor : Jóslás, átok és egyebek

2011. 01. 20. Jóslás, átok és egyebek Máthé Sándor

A jövő mindig izgatta az embereket. Szerintem nincs olyan ember, akit nem érdekelne, hogy mi lesz vele a jövőben, hogyan alakul az élete, a sorsa. Ezért olyan egyéneket, helyeket keres, akik és ahol kielégítik kiváncsiságát, de legtöbbször kihasználják hiszékenységét. Láthatjuk mindenhol, hogy jósolnak ma tenyérből, kártyából, csillagok állásából, kávézaccból, teából, ólomöntéssel, horoszkóppal, látnokság, álomfejtés, álmoskönyv stb segítségével. A jövendőmondás mellett más praktikákkal is találkozunk: ördögűzés, ráolvasás, gyógyítás, átok. Számomra ez utóbbi a legvallásellenesebb megnyilvánulás, mégis sokan vannak, akik gyakorolják, hisznek benne és létjogosultságában.

Két, számomra megdöbbentő esetet hadd elevenítsek fel lelkészi szolgálatom eltelt évtizedeiből: Még olthévízi szolgálatom idején egyik nap bekopogott hozzám egy ortodox vallású asszony, s arra kért, hogy mondjak átkot szomszédjára, akivel rossz viszonyban vannak. Természetesen nem vállaltam a „szolgálatot”, s próbáltam megmagyarázni, hogy én ebben nem hiszek, és nem tartom helyesnek, egyházunk rendje is szigorúan tiltja. Nem tudtam meggyőzni. Csalódottan ment el, s távozásakor csak ennyit mondott: „Hát, maga milyen pap?”

A másik eset is ott történt Olthévízen. A helyi rendőrörs parancsnoka az 1989 decemberi és az azt követő eseményekben betöltött szerepem miatt nem kedvelt, kereste az alkalmat, hogy keresztbe tegyen. Az első adódó alkalommal meg is tette, elvetette gépkocsivezetői jogosítványomat. Mi ugyanabban az évben eljöttünk Olthévízről, ő pedig másfél évre rá, 51 éves korában hirtelen elhunyt. Rövid idővel a haleleset után barátaimtól, ismerőseimtől azt a jelzést kaptam, hogy én megátkoztam azt az embert, és azért halt meg. Nem igazán sajnáltam, de tiszta volt a lelkiismeretem, mégis sokáig bennem volt ez a szálka. Attól tartok, hogy még ma is úgy él egyesek tudatában, hogy az az ember azért halt meg idejekorán, mert a magyar pap megátkozta...

Annyi mindennel szembesül a lelkész, különösen vegyes lakosságú vidékeken, s ezeket tudni kell hárítani, lehetőleg úgy, hogy se személyét, se vallásos közösségét ne érje semmilyen kár. Nem könnyű feladat.