2011. 01. 26. Aránylag tisztán Nagy László
Papi ember bármilyen kérdést próbál körüljárni, bármiről értekezik, ritkán történik meg, hogy ki tudjon lépni abból világból, amelyben él, ami meghatározza életét, mindennapjait. Így vagyok, vagyunk a fogalmak megközelítésével, magyarázásával is. Ha mondjuk a tisztaságról értekezünk, a jézusi megállapítás is ott cseng a fülünkben: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” (Jn 13,11). Valóban nem vagyunk mindnyájan tiszták. És jó, ha e felismerés megszületik. Hogy most e sorok olvasásakor ki mire gondol, azt nem tudhatom, de sejtem. Van, aki a külső tisztaságot vizsgálja, szétnéz környezetében, van, aki mer „bennebb” is menni. Van, aki azt kérdezi, hogy miért is kell ezzel foglalkozni, vagy épp okoskodásnak véli e kérdés felvetését.
A tisztaság kérdése sokszor felmerült bennem és mostanában egyre gyakrabban. Főként azért, mert látom, hallom mindazt, ami a környezetemben történik. Mindenki patyolat-tisztának érzi magát, embertársa pedig a világ legrosszabb embere. Szerintem a tisztaságot nem bizonygatni kell, hanem meg kell élni. Ez is jézusi.
Egy történet jut eszembe: Arról érdeklődik egyik testvér a másiktól, tudván, hogy nemrég tért haza egy rokonlátogatásról, hogy az unokahúguk, aki a közelmúltban ment férjhez, hogy érzi magát, hogy is él. A testvér válasza ez volt: Mit mondjak? A kilincs körül az ajtó nagyon zsíros.
Próbáljunk meg ebben a nagyon sok kihívást tartogató világban aránylag tisztának megmaradni. Ne csak a kilincs csillogjon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése