Nagy László: Gombos doboz

2011.01.02. Nagy László Gombos doboz


Írásaim után többen megjegyezték, hogy a legtöbb a gyermekkorból „táplálkozik”. Igen, így van, és a mai is egy múltidézés lesz. Számomra kedves és felejthetetlen.

Egy korondi kis kékkel díszített cseréptálban voltak a gombok, cérnák és a tűk. Nem tudom miért, de mindig vonzott ez a kis tál, amely a kredencen volt és ma is megvan. Sokszor kiborítottam tartalmát az asztalra, számolgattam, rendeztem. Féltve őrzött emlékként vigyázunk rá. A legtöbb fehér vagy átlátszó inggomb volt benne, de nagyon sok színes is. Az ingről, ha már végső esetben el kellett dobni, levágta édesanyám a gombokat és eltette. Majd később szükség lehet rájuk. Így tett a nadrág- és kabátgombokkal is. Így gyarapodott a kis agyagtál tartalma. Történt ez mindaddig, amíg szülőfalumat is el nem érte a gombfoci-láz. A gomboknak még inkább megnőtt az értéke. Főként a nagy méretű gomboknak, mert azok nagyszerűek voltak kapusnak és bekkeknek. Így aztán néha-néha „véletlenül” leesett egy gomb a szülők nagykabátjáról, amit az asztalra felfestett futballpályán egy-egy megtermett „játékosban” láttak viszont. E játékszenvedélynek hordozom ma is a nyomát a balkezem kisujján, mert a forró szurok rácseppent, amikor ragasztottam össze a gombokat.

A nyáron otthon voltam. Csendes a ház. A gombokkal teli, pléh sárgás-feketés doboz, ami már régebb túlnőtte a kis korondi cseréptálat, ott van a kis szekrényen. A gombok nyugalmát nem zavarja senki, és veszély sincs arra, hogy csatár, bekk vagy kapus lesz belőlük. Pedig jó lenne még néha-néha önfeledten belegabalyodni a játékba!

Isten egy új esztendő első napját is megadta, és hisszük, hogy még sokat ad január 1-jéhez. Mint a gombos dobozban a gombok, úgy vannak és lehetnek egymás mellett a napok is. Fehérek, színesek, feketék. Szeretem, és nem szeretem napok. Mind a mieink lehetnek. A játéklehetőség megadatott. Kérjük Istent, hogy legyen velünk e nagyon komoly életjátékban!