Andorkó Attila: Ne a pénz

2012. 11. 17	Ne a pénz	Andorkó Attila
Ismét választásra, szavazásra készül szeretett országunk, s annak része Erdély is. Szaporodnak a plakátok, a jelszavak előkerülnek, s ahogy már megszoktuk bizonyos időnként „minden magyar számít.” Számít, de mire, kire, s egyáltalán kinek? Egy keleti szállóige szerint az állam akkor van rendben, amikor a kardokat rozsda emészti, marja, az ásók fényesek; a börtönök ürességtől konganak, a magtárak szűknek bizonyulnak; amikor az orvosok gyalog járnak, a pékeknek meg kocsira is jut: ami csak úgy valósul meg, ha a törvényszék udvarát felveri a gyom, s a templom küszöbét kopottra járják. A kard oda lett, rozsda már nem emésztheti, mert szakszerűen őrzik múzeumokban; az ásó kezdte visszanyerni fényét, mert dolgozni nem szégyen; a börtönök bizony nem üresek; az orvosok és pékek már nem kocsin, de autóval járnak, ami nem feltétlenül baj, hisz a korral lépést tartani nem szégyen, sőt hasznos, ezt már Kölcsey is tudta. A legnagyobb hiba mégis csak az, hogy a törvényszékek udvara nem gyomos, és a templom küszöbe sem kopik sok helyen… Régi az a szállóige, de úgy tűnik, hogy sok minden nem változott. „Hiába jön új évszázad/ Régi a düh és a gyalázat/ A félelem és a sérelem/ A műholdakkal megszórt egekben.” Hiába jött akár új évezred, régi a trükk is, a gyalázat is, mert „Botladozunk a ködben, a füstben/ A teljes bizonytalanságban.” Mert választott vezetőink (tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára) „széljárás-hitűek, törvény-tiprók/Eltökélt arccal egyhelyben járók. Legtöbbször csak „Jelszavak, csillagok, keresztek/ Zászlók, jelképek, jelvények.” (Ossian: Fekete ünnep) mögé bújnak még négyévenként is. Nem babra megy a játék, hanem hatalomra, s a hatalommal együtt pénzre is, pedig sokan talán gyűlölik, de mégis szükségük van rá, mert nélküle sokat nem érnek, még akkor sem, ha néha megjátsszák, hogy igen, vele álmodnak, rabolnak, csalnak, gyilkolnak is, ha kell érte, megszerzik bármi áron. Tetszik vagy nem a nagyvilág ura az átkozott pénz, körülötte forog a Föld, emberekkel játszadozik. Milyen jó volna, ha felismerné sok ember, akár vezető, akár vezetett: lehet, hogy „Keserűbb lettél, de nem ostobább/ Nincs olyan pont, ahol nincs tovább/ Megtörhet minden, ami létezik…” de „Ne a pénz, …döntse el, hogy mennyit érsz, ne a pénz mondja meg, merre mész.” (Omen: Ne a pénz).