Moldován-Szeredai Noémi: Félsz? − Ne félj…

2012. 11. 14	Félsz? − Ne félj…	Moldován Szeredai Noémi
Gyermekekkel, lányokkal, asszonyokkal beszélgetve sokszor elérkezünk a félelmeikhez. Mesélnek arról, hogy mitől félnek, rettegnek, hogyan élnek meg különböző élethelyzeteket. Történeteket hallgatva, próbálok beleérezni a lélek rejtelmeibe, s ha időnként elképzelhetetlen számomra az adott helyzetben érzett félelem és tehetetlenség, emlékeztetem magam, én mit éreztem, amikor a félelem belém hasított és megbénított. Különböző korban és élethelyzetben legkülönfélébb dolgoktól félünk: Félek a kutyáktól! Félek este kimenni egyedül az utcára! Félek egyedül elmenni a szomszéd faluba! Félek vizsgázni! Félek elmenni egy újabb állásinterjúra! Félek szembenézni, s vállalni a felelősséget, kimondani, hogy hibáztam! Félek a kockázattól! Félek a magánytól! − a sort mindannyian folytathatjuk gondolatban. Megdöbbenek, mikor azt látom, hogy a félelem mennyire korlátozza az egyén életét, mozgásterét és gondolkodásmódját. NE FÉLJ! – kiáltanám, de tudom, hogy e két szó kimondása nem old meg semmit. 56. Zsoltár szavait idézem: „Ha félek is benned bízom! Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?” − és saját tapasztalatomat. Mit tettem én, mikor a félelem bilincsként szorította szívemet? Imádkozva mentem előre, az imádság által kapaszkodtam Istenbe, míg éreztem, hogy foszlik a félelem. „Istenben bízom, nem félek…”