Farkas Dénes: Lulu

2012. 11. 23.	Lulu	Farkas Dénes
A közelmúltban valaki feltett a pofakönyvre (Facebook-ra) egy fényképet, és kérdést intézett a kolozsváriakhoz. A kérdés egyszerű volt: Ki emlékszik rá?,azaz arra, akit a fénykép ábrázolt. Azt hiszem, hogy írnom (mondanom) sem kell, hogy sokan, de sokan emlékeztünk a kép szereplőjére, pedig elég sok éve eltűnt a közéletből, sőt azt hiszem, hogy az élők világából is. Lulu név alatt vonult be Kolozsvár „közszereplői” közé. Születése okán szerencsétlen volt! Apró termetű, kifejezéstelen tekintete, piros esetlen orra, dörmögő hangja önmagában jelezte a debilitás ismérveit. Kedvence volt a városnak, hiszen volt neki csillagtalanított milicista sapkája, hosszú, bokáit súroló lódenkabátja, lábbelije, melynél a lábmérete nem volt tét. Eltartotta a város! A vendéglősök szívesen adták az ételmaradékokat, s Lulu nem volt válogatós. A fodrász-borbély gyakornokok rajta gyakoroltak, úgyhogy láttam Lulut hetente kétszer, háromszor is beülni a borbélyok székébe. Abban az időben a fodrászatokban még borotváltak is, sőt rendes borotvájuk is volt az öreg szakiknak, mely mára azt hiszem csak emlék, vagy átvedlett ceruzahegyezővé. Már ameddig még lesz ceruza. Lulunak nem volt szakálla, de borotválkozás végett is szívesen állt rendelkezésre. Volt egy szokása, melyet kedvelt a város szomorú, nehéz időket élő lakossága. Ha fiatal, szép, − mert akkor is voltak −  lányok mellett ment el, úgy csinált, mintha megcsípné a horgas inukat, s közben színtelen hangján valami csata-dörmögést hallatott, melyet elnyomott a csajok visítása, s a járdán menők  kacagásával halkult el Lulu hullámverése. Azért írtam le emlékezetemben ezt a figurát, mert abban az időben egész Kolozsvár ismerte, sőt kedvelte. Csak románul tudott, s ezért lehet esetlen a fordítás, ugyanis ő  így kérte az alamizsnát : Adj egy lejt ötösből! Igen, adogattunk neki a szerencsétlennek, hiszen egyedi szereplője volt korának. Abban az időben, mikor választások következtek, a kampány egyszerű volt. Meg volt jelölve, hogy kit kell megválasztani. Azért írom, hogy kell, mert kötelező volt elmenni. Ha valaki megtagadta a szavazáson való részvételt, azt meghurcolták, s erre papi körökben is akadt példa. Az a kedélyes megjegyzés járta a közhangulatot, hogy ezek a választások azért szabadválasztások, mert szabadon választhatod meg a kabint, ahol a céduládat négybe hajthatod. Képmutatásból írószer is volt a szavazó fülkékben. Azt beszélték abban az időben, hogy Kolozsváron Lulu több szavazatot kapott, mint Ceausescu. Ez lehet enyhe túlzás, de hogy van valóságalapja, az nem vitás! Nemsokára menni kell az urnák elé, s valamiért mindegyre Lulu jut eszembe..