2012. 10. 29 Mindent vagy semmit? Sándor Szilárd
A deontologikus gondolkodás a cselekedetet, mint kötelességet szemléli és annak alapján hozza meg erkölcsi értékítéletét, amint ez a cselekedet eleget tett vagy nem tett eleget a kötelesség teljesítésének. A kötelességetika világa ez.
Mi lenne, ha elfelejtenénk, mi az a "kötelesség", és mit jelent a kötelességnek eleget tenni? Kötelességtudat és kötelességteljesítés nélkül nem lenne felelősség, mert nem lenne viszonyítási alap, viszont amennyiben lenne is ez a viszonyítási alap, és nem használnánk, annyiban „Admunsen kortása” sem lenne. S akkor pedig lenne egy nagy rakás olyan következmény, ami lehet, hogy valaki(k)nek tetszene, de hosszú távon nem lenne fenntartható ez a kényelmes lustaság, nemtörődömség,
közömbösség, unalom, feleslegesség és hiábavalóság: a tanító nem tanítana , a tanuló nem tanulna, az orvos nem gyógyítana, a pap nem prédikálna.
Ha nem lenne kötelesség, akkor ki kellene találni, ha viszont nincs kötelesség, akkor ennek a helyére valami más kerül, mert nem lehet ezt az űrt a „semmivel” kitölteni....
Érdemes talán megvizsgálnunk, mi a kötelességünk, és hogy nincs-e valami más a helyén ennek.... Könnyebb mások kötelességeit számon kérni, mintsem a sajátunkkal szembesülni. Mi az én kötelességem ?
A kötelesség teljesítésnek milyen irányú a motiváltsága? Belső vagy külső törvény alapján teszünk, vagy nem teszünk eleget a kötelességeink teljesítésének? Azért van kötelesség, mert más „szabja meg” nekem, vagy azért, mert ezt diktálja a bensőm is? Mikor diktálja a bensőm az én kötelességem, és mikor hallom esetleg meg, ha más erre figyelmeztet?
Talán már idejétmúlt, vagy népszerűtlen, fájdalmas, felesleges, hiábavaló lenne a mai korban a kötelesség fogalmával foglakozni...? Olyan mint a nagy semmi, mint az a minden, amivel semmit sem lehet kezdeni, mert mit ér a minden, ha nem fér el a tenyerünkbe, a szívünkbe ? Vagy a kötelesség teljesítése lenne a nagy „minden”? Aki a kötelesség teljesítését elmúlasztaná, az senki, a semmi része. A kötelesességért van az ember, vagy a kötelesség van az emberért? Mi az, hogy kötelesség, és mi az, hogy ember? Kötelességünk tehát tudnunk, hogy mi az a kötelesség és kötelesség tudni, hogy mi az, hogy ember, emberi dolog tudni a kötelességet? Vagy semmi, vagy minden? Minden vagy semmi? Itt nincs köztes, itt minden vagy fehér, vagy fekete, vagy én, vagy te, vagy akkor nincs is? A nincs, az a semmi? Semmi sincs, vagy minden van? Van a semmi és nincs a minden? Van a minden és nincs a semmi?
A teleologikus gondolkodás a cselekedetek következményeire figyel. Ha csupán a kötelesség teljesítése az egyetlen és egyedüli cél, de nem figyelünk oda a kötelesség teljesítésekor a cselekedeteink következményeire, akkor nyugodt lehet a lelkiismeretünk, mert hát eleget tettünk − legjobb tudásunk alapján − a kötelességeink teljesítésére? Minden a cselekedetek következménye, és semmi a kötelesség teljesítése ebből a szempontból.
Szükséges a kötelességek minőségét, erkölcsi tartalmát, súlyát is megvizsgálni, hogy minek érdemes, minek szabad, minek lehet eleget tenni aképpen, hogy a cselekedeteink következményeit is fel tudjuk vállalni. A kötelesség teljesítése tehát „nem minden”, de nem semmi. A „minden” a cselekedetek következményeinek a mérlegelése. Nem semmi a kötelesség. A kötelesség teljesítése mégis csak másodrendű, a kötelességetika a régmúlt idők lejárt lemeze....Ma már mp3-on hallgatjuk a zenét. A kötelesség teljesítése az „semmi”, minden az, ami ez után következik.
A kötelesség teljesítése nélkül elveszítenénk a „mindent”, viszont ha mindent megteszünk a kötelesség teljesítésében, akkor a teljesítés következményei révén épp azt a „mindent” veszítjük el, ami célul tűzte ki a kötelesség teljesítését. A minden elvesztése pedig a semmi? A semmi pedig lehetőség a mindenre, vagy a minden tagadása?
Nem semmi. Nem minden. Nem minden semmi, semmi és nem minden minden minden. A minden az minden? A semmi az semmi? A minden az a semmim és a semmi az a minden?
Minden semmi? A semmi a mindenben benne van, de a mindenben benne van a semmi? Semmi sem minden, igaz?
Akkor hát mindent vagy semmit?
A deontologikus gondolkodás a cselekedetet, mint kötelességet szemléli és annak alapján hozza meg erkölcsi értékítéletét, amint ez a cselekedet eleget tett vagy nem tett eleget a kötelesség teljesítésének. A kötelességetika világa ez.
Mi lenne, ha elfelejtenénk, mi az a "kötelesség", és mit jelent a kötelességnek eleget tenni? Kötelességtudat és kötelességteljesítés nélkül nem lenne felelősség, mert nem lenne viszonyítási alap, viszont amennyiben lenne is ez a viszonyítási alap, és nem használnánk, annyiban „Admunsen kortása” sem lenne. S akkor pedig lenne egy nagy rakás olyan következmény, ami lehet, hogy valaki(k)nek tetszene, de hosszú távon nem lenne fenntartható ez a kényelmes lustaság, nemtörődömség,
közömbösség, unalom, feleslegesség és hiábavalóság: a tanító nem tanítana , a tanuló nem tanulna, az orvos nem gyógyítana, a pap nem prédikálna.
Ha nem lenne kötelesség, akkor ki kellene találni, ha viszont nincs kötelesség, akkor ennek a helyére valami más kerül, mert nem lehet ezt az űrt a „semmivel” kitölteni....
Érdemes talán megvizsgálnunk, mi a kötelességünk, és hogy nincs-e valami más a helyén ennek.... Könnyebb mások kötelességeit számon kérni, mintsem a sajátunkkal szembesülni. Mi az én kötelességem ?
A kötelesség teljesítésnek milyen irányú a motiváltsága? Belső vagy külső törvény alapján teszünk, vagy nem teszünk eleget a kötelességeink teljesítésének? Azért van kötelesség, mert más „szabja meg” nekem, vagy azért, mert ezt diktálja a bensőm is? Mikor diktálja a bensőm az én kötelességem, és mikor hallom esetleg meg, ha más erre figyelmeztet?
Talán már idejétmúlt, vagy népszerűtlen, fájdalmas, felesleges, hiábavaló lenne a mai korban a kötelesség fogalmával foglakozni...? Olyan mint a nagy semmi, mint az a minden, amivel semmit sem lehet kezdeni, mert mit ér a minden, ha nem fér el a tenyerünkbe, a szívünkbe ? Vagy a kötelesség teljesítése lenne a nagy „minden”? Aki a kötelesség teljesítését elmúlasztaná, az senki, a semmi része. A kötelesességért van az ember, vagy a kötelesség van az emberért? Mi az, hogy kötelesség, és mi az, hogy ember? Kötelességünk tehát tudnunk, hogy mi az a kötelesség és kötelesség tudni, hogy mi az, hogy ember, emberi dolog tudni a kötelességet? Vagy semmi, vagy minden? Minden vagy semmi? Itt nincs köztes, itt minden vagy fehér, vagy fekete, vagy én, vagy te, vagy akkor nincs is? A nincs, az a semmi? Semmi sincs, vagy minden van? Van a semmi és nincs a minden? Van a minden és nincs a semmi?
A teleologikus gondolkodás a cselekedetek következményeire figyel. Ha csupán a kötelesség teljesítése az egyetlen és egyedüli cél, de nem figyelünk oda a kötelesség teljesítésekor a cselekedeteink következményeire, akkor nyugodt lehet a lelkiismeretünk, mert hát eleget tettünk − legjobb tudásunk alapján − a kötelességeink teljesítésére? Minden a cselekedetek következménye, és semmi a kötelesség teljesítése ebből a szempontból.
Szükséges a kötelességek minőségét, erkölcsi tartalmát, súlyát is megvizsgálni, hogy minek érdemes, minek szabad, minek lehet eleget tenni aképpen, hogy a cselekedeteink következményeit is fel tudjuk vállalni. A kötelesség teljesítése tehát „nem minden”, de nem semmi. A „minden” a cselekedetek következményeinek a mérlegelése. Nem semmi a kötelesség. A kötelesség teljesítése mégis csak másodrendű, a kötelességetika a régmúlt idők lejárt lemeze....Ma már mp3-on hallgatjuk a zenét. A kötelesség teljesítése az „semmi”, minden az, ami ez után következik.
A kötelesség teljesítése nélkül elveszítenénk a „mindent”, viszont ha mindent megteszünk a kötelesség teljesítésében, akkor a teljesítés következményei révén épp azt a „mindent” veszítjük el, ami célul tűzte ki a kötelesség teljesítését. A minden elvesztése pedig a semmi? A semmi pedig lehetőség a mindenre, vagy a minden tagadása?
Nem semmi. Nem minden. Nem minden semmi, semmi és nem minden minden minden. A minden az minden? A semmi az semmi? A minden az a semmim és a semmi az a minden?
Minden semmi? A semmi a mindenben benne van, de a mindenben benne van a semmi? Semmi sem minden, igaz?
Akkor hát mindent vagy semmit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése